27.fejezet Édes kettes*

April szemszöge*

*3 hónappal később*

Kómásan keltem ki az ágyból mikor valaki csengetett. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.

-Hiányoztam?-kérdezte óriási vigyorral az arcán Én pedig hirtelen a nyakába ugrottam.

-Nagyon!-szorítottam erősen magamhoz.

-Akkor jó, Te is nekem!-mondta közben besétáltunk a nappaliba. 3 hónapja történt dolgokat sikerült eltemetnem magamban és a fizikai nyomok szerencsére már nem látszódnak. Remélem már elfelejtette azt a beszélgetést és nem kell magyarázkodnom neki. Hazudni pedig egyáltalán nem akarok.-Ugye nem terveztél semmit mára!?

-Még nincs programom,de úgy látom lesz.

-Eddig mindig csak itt voltunk nálad vagy nálunk és már nem akarok bujkálni.

-Ezt úgy érted,hogy...

-Úgy, hogy már nem szeretném titkolni a kapcsolatunkat, de csak akkor ha neked is jó így.

-Persze, hogy jó, sőt.

-Akkor indulhatunk is?

-Persze, csak átöltözök.-mutattam magamra,mivel még mindig pizsamában voltam.

-Ugye segíthetek?-nézett rám huncut mosollyal az arcán.

-Szerintem egyedül gyorsabban végeznék.

-Naa! Ne már! Három hónapja nem láttalak és most minden pillanatot ki szeretnék használni.

-Nah jó, de csak akkor ha hagysz és nem lassítasz le az öltözésben.

-Én? Soha!-válaszolta felháborodottan. Felsétáltunk az emeletre és a szokásos módon ment minden. Elszaladtam fürdeni addig Niall ki vett valami viselhetőt nekem a szekrényből.-Nekem akár így is jó leszel.-nézett rajtam végig mikor még csak törölközőben álltam.

-Azt gondoltam,de azért az emberek eléggé megbámulnának főleg ilyenkor, ősszel.

-Vagy talán mégis maradhatnánk itthon.-állt fel az ágyról és sejtelmes tekintettel közeledett felém.

-Jajj ne most Niall.-tartottam magam elé a kezem,ahogy közeledett. Elém lépett és a kezeimet félre tolta az útból és átkarolta a derekam. Gyönyörű kék tekintetét az enyémbe fúrta és percekig csak néztük egymást,de egyszer csak eltüntette a köztünk lévő távolságot és ajkaival letámadta az enyéimet. Csókja érzelmekkel teli és szenvedélyes volt. Hirtelen az a három hónap éveknek tűnt. Az elmémben már elhalványultak forró csókjai, bizsergető érintései, védelmező ölelései és a pillanatok mikor figyelmét csakis nekem szenteli, de most újra emlékeztetett ezekre a dolgokra. Ajkaink elváltak egymástól és elkezdte a nyakam csókolgatni.-Niall,kérlek! Ne most.-próbáltam ellenállni neki, de nagyon nehezen ment. Forró, édes ajkai nyomát hagyta a nyakamon, de ekkor hirtelen eszembe jutott Chris és teljesen kirázott a hideg. A két érintés egyáltalán nem hasonlított,de bennem mégis előhozta az emlékképeket, ezért kicsit elhúzódtam Niall-től.

-Annyira sajnálom, de már nagyon hiányoztál. Én tényleg nem akartam...

-Semmi baj! Nem a Te hibád.-csókoltam meg, hogy ne érezze azt, hogy teljesen elutasítottam. Elhúzódtunk egymástól és így már nyugodtabban és sikeresen felöltöztem. Lesétáltunk az emeletről, belebújtam a bőrdzsekimbe és a fűzős, rövid szárú csizmámba és már indultunk is.

Niall egész délután szórakoztatott engem és iszonyatosan figyelmes volt. Rengetegen megbámultak minket,de ez egyikünket sem érdekelt. Persze azért néha elég zavaró volt, de most már végre nem kell bujkálnunk. Körbenéztünk a városban, felültünk a London Eye-ra és persze kajálni is beültünk egy gyors étterembe.

-Ohh végre itthon, fárasztó volt egész nap a városban járkálni.

-Szóval fárasztó volt? Ennyi? Nem is örülsz, hogy együtt voltunk?-kérdezte lebiggyesztett ajkakkal és kiskutya szemekkel.

-Dehogynem! Szuper volt és már jó volt veled lenni.-öleltem át.

-Akkor jó. Esti program?

-Film?

-Horror?

-De tudod, hogy nem szeretem a horror filmeket.

-Kérlek, most az egyszer. Nem kell félni itt leszek melletted.

-Na jó.-adtam be a derekam és elmentem popcorn-t csinálni. Mire visszaértem Niall előkészítette a filmet és kényelembe helyezte magát. Helyet foglaltam mellette és elkezdtük nézni. Ez inkább egy krimire hasonlított,de sok véres jelenet volt benne.-Joey a gyilkos! Én megmondtam, hogy Joey a gyilkos.-Kiáltottam fel izgatottan mikor felfedték a tettest. Rá pillantottam Niall-re, aki már javában aludt.-De jó, reggel mesélhetem neki, hogy mi történt.-óvatosan felálltam a kanapéról és felmentem megágyazni és gyorsan letusoltam. Mikor kijöttem a fürdőből Niall már az ágyban feküdt. Nem tudom, hogy került oda, de legalább nem nekem kellett felébreszteni. Halkan és óvatosan befeküdtem mellé.

-Végre, hogy itt vagy.-ölelte át hátulról a derekam.

-Szólhattál volna, hogy fent vagy akkor nem lettem volna ilyen csendben.-erre nem szólt semmit csak bele kuncogott a nyakamba, ennek hatására megrezzentem, mert az orra kicsit megcsikizte a nyakam.

-Ma egész nap csak rólam beszéltünk, most meséld el veled mi történt még nem voltam itt.

-Velem nem történt semmi extra, csak a szokásos.

-Tudom akkor nem szerettél volna róla beszélni főleg kamerán keresztül, de szerintem már eleget vártam, hogy megtudjam mi történt. Szóval elmondanád?

-Nem tudom mire gondolsz.

-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád. Pontosan tudod. April, bennem megbízhatsz és előttem nem kell titkolóznod!

-A szemem alatti foltra gondolsz?-tettettem még mindig a hülyét, de ezzel csak időt szerettem volna nyerni magamnak.

-Igen.

-Mondtam, hogy csak elestem.

-Na ne hülyíts! Úgy senki nem tud elesni. Valaki bántott?

-Nem, dehogy.-csuklott el egy picit a hangom.

-April!

-Niall, kérlek ne faggass!-kezdtek folyni a könnyeim.

-Jajj ne sírj, kérlek! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, de tudni akarom. Hátha tudok segíteni.

-Sajnos ezen már nem tudsz.

-April légyszíves ne húzd tovább az agyam. Mindkettőnknek könnyebb ha elmondod.

-Rendben! De kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni és semmit hülyeséget nem fogsz csinálni. Elmondom aztán pedig elfelejtjük az egészet.

-Hát ezt sajnos nem tudom megígérni.

-Akkor én meg nem tudom elmondani.

-Jó! Megígérem!

-Chris megint itt volt.

-Mi? Az a mocskos rohadék, hogy merte ide tolni a képét?! Ez hihetetlen. Miért nem mondtad el korábban?

-Megígérted, hogy nem akadsz ki.

-Tudom, de azért ez elég sokkoló hír.

-És csak azért nem mondtam el korábban, mert nem akartam, hogy ezen kattogjon az agyad és látod kicsit sem jobb, hogy elmondtam.-keltem fel az ágyból és csak elakartam rohanni. El messzire, ahol egyedül vagyok. De mielőtt elmenekülhettem volna Niall megállított és szorosan átölelt. Az érzelmek túlfűtöttsége és a fájó sebek felszakítása miatt kitört belőlem a zokogás. Niall csak még szorosabban ölelt és megpróbált megnyugtatni.Elég nehezen,de sikerült neki. Visszafeküdtünk az ágyba és folytattuk a beszélgetést és mikor már mindketten éreztük, hogy itt az álom manó elaludtunk.

~Hahhi! Hát nem ez lett a legjobb rész, de most nem nagyon volt ihlet késni pedig nem szerettem volna ezért összeraktam valamit. Iszonyatosan hálás vagyok az újabb feliratkozásokért és a komikért és a pipákért is! Oldalt a szavazás még mindig folyik szóval várom a szavazatokat. Hamarosan kövi rész és talán a szünetben már tényleg eljutok az izgisebb részekhez, de kellenek ilyen részek,mert akkor csak összecsapott lenne az egész.Várom a véleményeket.Xx~