26.fejezet Alone*

Dalocska (hallgathatod miközben olvasol)

April szemszöge*

Felmentem a fürdőbe, hogy kicsit össze tudjam szedni magam. A lábaim lassan de sikeresen felvittek az emeletre és ahogy a tükör elé léptem teljesen elképedtem a látványtól. A szemem alatt egy óriási folt díszelgett és az arcom tele volt kisebb-nagyobb horzsolásokkal néhol pedig rászáradt vérfolttal. Ez még a múltkorinál is szörnyűbb látvány volt és most meg is történt. Nem volt itt Niall, hogy megvédjen, hogy szerető karjaiba zárjon, hogy úgy érezzem van akire számíthatok és hogy biztonságban érezzem magam...Nem volt itt, pedig most lett volna rá a legnagyobb szükségem és még mindig rá van szükségem, hisz ezt a dolgot nem bírom ilyen gyorsan feldolgozni...Egyedül nem. De nem is tudhat róla, hisz akkor tönkre tennék mindent. Nem tudna odafigyelni a feladataira és ha megtudná, hogy ebben Justin is benne volt a sajtó darabokra szedné őket és még egy régen tartó barátságot is tönkre tennék. De egy ilyen dolgon nem tudom egyedül túl tenni magam, hisz kihasználtak és megaláztak és pont egy olyan ember tette ezt velem, akit szerettem. Akármilyen nagy szó is ez, de szerettem Chris-t. Régen egyáltalán nem ilyen volt, mindig fontos voltam neki és a tenyerén hordozott. Most viszont, mint egy rongy darabot, eldobott. De a legnagyobb gondom még sem ez, hanem az, hogy úgy érzem Niall is megteheti ugyanezt velem. Hisz ha azt mondták volna nekem pár évvel ezelőtt, hogy Chris ezt megtenné velem a képükbe röhögtem volna...és tessék. Megtörtént, az, amit soha életemben nem gondoltam volna. Ezek után már senkiben sem tudok annyira megbízni és a legfélelmetesebb az, hogy már Niall-ben sem. Vagy nem tudom. Teljesen össze vagyok zavarodva. Hisz mennyi az esélye annak, hogy ez harmadszor is megtörténik velem? Remélem, hogy már nem sok. Elég volt kétszer és majdnem egyszer átélnem. Akkor szerencsére ott volt Niall, de a másik két alkalomnál nem. Azt hinné az ember, hogy ami már egyszer megtörtént az ha később is megtörténik már nem érne olyan váratlanul, de ez pont egy olyan dolog, amire nincs felkészülve senki. Vagy egyszerűen csak nekem nincs szerencsém az Evans-ökkel. Vagy mindennek Én vagyok az oka, talán az lenne a legjobb mindenkinek ha eltűnnék a Föld felszínéről, mert akkor biztos nem tudnék semmilyen gondot okozni. Főleg Niall-nek nem. Már félek bárkit is túl közel engedni magamhoz, mert félek, hogy megbántom vagy elveszítem és Niall-el ezt nem tudnám átélni. De talán már késő, mert az érzéseim kezdenek elmélyülni iránta és nem biztos, hogy az lenne a legjobb ha hagynám, hogy tovább mélyüljenek. Számomra nincs annál ijesztőbb dolog ha valakihez annyira kötődök, hogy már fájdalmas nélküle élni...és nem akarom, hogy ez velem és Niall-el megtörténjen. De talán most csak a csalódottság és a sokk beszél belőlem. Még van három hónapom átgondolni azt, ami köztünk van. Össze kell szednem magam, mert mindjárt hív Skype-on és nem akarom, hogy így lásson, mert elkezdene kérdezősködni és semmi kedvem magyarázkodni. Tehát gyorsan átöltöztem és a szokásosnál sokkal jobban kisminkeltem magam. Nagyon ritkán szoktam alapozót kenni az arcomra,de most szükséges. Valamivel el kell rejtenem ezt a hatalmas foltot a szemem alatt. Épp még egy kis alapozót kentem a szemem alá mikor megszólalt a hívó hang. Hirtelen kiejtettem a kezemből a kenceficéket és berohantam a szobámba és gyorsan felvettem.

-Szia Szépségem!-köszöntött Harry és nem értettem miért Ő hívott.

-Szia! Niall?

-Kösz, Én is jól vagyok! Amúgy egy perc és jön a szőke herceged.

-Mi? Te tudod, hogy mi...izé?-nem is kellett befejeznem a kérdést, egyből válaszolt.

-Ohh, kérlek! Mi már az elején tudtuk, hogy ez lesz. Csak Ti nem vettétek észre!

-Harry! Mit csinálsz? Most Én jövök!-hallottam meg egy ismerős hangot a háttérből.-Szia April! Mizujs?-vigyorgott a képernyőbe Louis.

-Semmi különös. Velet...-kérdeztem volna, de egy újabb személy hangját hallottam a háttérből.

-Menjetek onnan már Én következem!-kiabált Zayn a két fiúra, akik még mindig velem beszélgettek. Vagyis csak szerettek volna. Nem azt mondom, hogy nem esett jól őket látni, de az, akit legszívesebben láttam volna sehol sem volt.-Jajj szia April! Nem tudtam, hogy veled beszélnek. Hogy vagy?

-Hát meg v...-válaszoltam volna Zayn kérdésére, de újra félbe szakítottak.

-Hé, srácok! Már ideje lenne beszélnem Sophia-val, megígértem neki, hogy kb. ilyen időben fogom felhívni.

-Szia Liam!-köszöntem most Én előre.

-Szia April!-integetett.

-Srácok, látom, hogy elég sietős a dolgotok, szóval nem is húzom tovább az időtöket.

-Ne! Várj!-hallottam meg végre azt a hangot, amit legelőször vártam.-Itt vagyok! Szia!

-Mi már itt sem vagyunk. Beszélgessetek csak nyugodtan.-terelte ki a többi fiút Liam.

-Na, de mi lesz Perrie-vel. Megígértem, hogy most beszélünk.-nyafogott Zayn.

-Haver! Az előbb beszéltetek fél órát telefonon. Nem vagyok szerelem ellenes, de már Én untam a nyávogásodat.-válaszolta neki Louis.

-Sziasztok Srácok!-köszöntem el tőlük.

-Szia April!-jött a válasz és pár perc után teljes csend uralta a kamera másik felét.

-Végre! Ketten.

-Igen.

-Hogy vagy?

-Meg vagyok. És te?-kérdeztem és már ügyeltem arra, hogy a bal szemem minél jobban takarásban legyen és próbáltam minél jobban mocorogni kicsit, hogy ne legyen olyan feltűnő, de talán pont ezzel vontam magamra még jobban a figyelmét.

-Én jól. De, biztos hogy minden rendben van? Olyan feszültnek tűnsz. Történt valami?-pontosan ettől féltem.

-Persze, csak...persze.-hazudtam és lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen ránéznem, mert a mostani körülmények miatt már így is egy gombóc akadt a torkomon és elég nehéz vissza tartani az előtörekvő könnyeimet, szóval ha végig csak Őt nézném pillanatok alatt összetörnék.

-Héé, April! Látom, hogy baj van. Kérlek mond el.

-Nem nagy ügy. Nem akarlak ezzel terhelni. Talán majd ha vissza jössz, de lehet, hogy addigra már el is felejtem.-Ezt hogy lehetne elfelejteni? De komolyan! Ha valaki elmondaná, akkor szívesen elfelejteném.

-Rendben most nem piszkállak ezzel, de tudod, hogy rám mindig számíthatsz és ha úgy döntesz, hogy elmondanád Én szívesen meghallgatlak!

-Tudom és köszönöm! 

-Na és most mosolyogj, mert ha szomorúnak látlak akkor Én is szomorú leszek.-biggyesztette le ajkait.

-De édes vagy!-mosolyodtam el, de közben egy könnycsepp is lehullt az arcomról. ''Hogy lehet valaki ilyen kedves és aranyos?! Persze csak költői kérdés, hisz itt van a képernyőn a válasz és épp rám mosolyog.''

-Jajj, kérlek ne sírj! Tudod milyen rossz érzés, hogy ilyenkor nem vigasztalhatlak meg?-hát erre igazán csak Ő tudta a választ, ezért nem is válaszoltam. Megtöröltem a szemem, de akkor hirtelen eszembe jutott az alapozó és az, hogy a felét letöröltem az arcomról. Mekkora egy idióta vagyok!! Gondoltam magamban hisz Niall arcáról tisztán leolvasható volt az ijedtség.-Veled meg mi történt?

-Semmi, csak elestem.

-Ahha! Én meg hülye vagyok, ugye?

-Dehogy is! Mondom, hogy csak megütöttem valamivel.

-April, kérlek ne titkolózz előttem, hisz semmi okod rá.

-De ez most hosszú. Kérlek Niall! Majd elmondom ha úgy látom, hogy itt az ideje.

-Rendben. De ígérd meg, hogy egyszer elmondod!

-Megígérem!

-Sajnálom April, de most már mennem kell. A srácok már tűkön ülnek. Vigyázz magadra! Szia, szere...

-Te is! Sz...-köszöntem volna, de hirtelen lekapcsolta a kamerát. De várjunk csak! Azt akarta mondani, hogy ''szeretlek''? Nem! Biztos, hogy nem! Vagy mégis? Már mindegy! Hátradőltem az ágyon és egész délután csak a plafont bámultam.

~Hahhi mindenki!Remélem tetszett a rész. Az előző résznél nagyon lecsökkentek a komik és még a pipák is. Tudom, hogy suli van meg minden, de legalább a pipák ne csökkenjenek le,hisz az csak egy gomb nyomás. De azért, akik komiztak azoknak nagyon szépen köszönöm és az új feliratkozónak is köszönöm a feliratkozást! Jah és kövi részekbe már több izgalom lesz, remélem,hogy tetszeni fognak.Xx~