25.fejezet A bosszú édes, de nem hízlal*

April szemszöge*

Már két napja nélkülöznöm kell az én szőke szépfiúmat, mellesleg végig kell néznem,ahogy több ezer lány utána epedezik. Sajnos a reptérre sem kísérhettem ki őket a fotósok miatt, ezért itthon elköszöntem tőle és megígértük egymásnak,hogy minden nap beszélünk. A napjaimat itthon töltöm egyedül, nincs sok kedvem most az emberek társaságához. Épp a délutáni teámhoz készülődök, ami után mostanában újra elálmosodom, de talán erre van szükségem. Egyszerűbb átvészelni ezt a három hónapot ha végig alszom, de teljesen úgy érzem mintha kiütnének. A pár órás szunyókálás után mindig fejfájással kelek. Most sem végződött másképp, a fejem majd szétszakadt, ezért bevettem jó pár gyógyszert a fájdalom enyhítésére,de egyik sem hatott. Sok mindennel próbálkoztam, hogy elűzzem ezt a szörnyű fájdalmat,de semmi nem segített, végül belefáradtam és leültem a tv elé. Épp egy 1D-s hír ment benne, mikor valaki csöngetett.

-Justin? Te mit keresel itt?-nyitottam ajtót.

-Csak elszeretném venni azt,ami engem illet.-mondta és hirtelen magához rántott, hogy megcsókoljon.

-Te meg vagy húzatva?-löktem el magamtól.

-Nem-nem. Inkább bemehetnénk?

-Miért ki van még veled?

-Hát Én!-lépett elő Justin mellől egy számomra utálatos személy.

-Te meg mi a frászt csinálsz itt?

-Hát tudod épp bulizni voltam, amikor találkoztunk. Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy több bennünk a közös, mint gondoltuk. Mindkettőnkkel ugyanaz a lány játszadozott, aztán pedig csúnyán kidobott, és tudod ki volt az a lány hát Te!

-Figyeljetek! Szerintem ezt már mindkettőtökkel megbeszéltem. Justin, Te nagyon rendes srác vagy és nálam jobbat érdemelsz és biztos vagyok benne, hogy találsz is és remélem a történtek ellenére lehetünk barátok. Chris, a Te esetedben inkább csak annyit mondanék, hogy felejts el! A legutóbbi húzásod után Én a helyedben már nem mertem volna ide tolni a képemet.

-Most azt hiszed, hogy megijedtem? Amúgy sem azért jöttem, hogy itt oszd nekem az észt, csak kicsit szórakozni szeretnék. Ahogy Justin is, ugye?

-Nincs szükségem a barátságodra, elég barátom van és Én is csak szórakozni jöttem. Szóval ha nem bánod inkább odabent folytatnánk. 

-Ide biztos, hogy nem jöhettek be!-zártam volna be gyorsan az ajtót, de Chris a lábával megállította és kicsapta előttem. Gyorsan beszaladtam a konyhába, hogy elővegyek valamit védekezni, de sajnos semmi sem jött kapóra és az idő is sürgetett,mert a két támadóm rohamos gyorsaságban közeledett felém.-Kérlek srácok! Ti nem ilyenek vagytok!-mondtam már könnyezve hisz iszonyatosan megijedtem tőlük. Justin-t még sosem láttam ilyen állapotban, Chris-en viszont már meg sem lepődöm, de nem hittem volna, hogy visszajön.

-Honnan tudod, hogy Én nem ilyen vagyok? Hisz nem is adtál arra esélyt,hogy megismerj.-válaszolta Justin és az eddig csillogó mogyoróbarna szemei egy sötétebb árnyalatot vettek át, ami tovább növelte bennem a félelmet.

-Ha nem bánod inkább Én kezdeném.-jelentette ki Chris.

-Csak nyugodtan. Ráérünk.-válaszolta Justin és mindketten elindultak felém.-Csak előbb segítek.-tette hozzá és elkezdtek az emelet irányába rángatni, de az ellenkezésem eléggé lelassította őket.

-Na, ne ellenkezz cica! Élvezni fogod.

-Undorító vagy!-csaptam az arcára a pár másodpercre felszabadult kezemmel.

-Hát Te akartad! Nekem jó lett volna szépen is, de ha Te durván jobban szereted, akkor durva leszek.-rántott elő egy fegyvert a hátsó zsebéből.

-Haver, Te bekattantál? Úgy volt, hogy csak szórakozunk egy kicsit és elmegyünk.

-Pontosan! Ez a szórakozás egyik kelléke.

-Na jó, ezt így nem folytatom tovább! Én léptem.-mondta Justin és kisétált az ajtón.

-Jobb is! Legalább nem kell rajtad osztoznom senkivel.-mondta és felvonszolt az emeletre. A könnyeim már patakokban folytak a fájdalomtól és attól, hogy ezt újra át kell élnem. Lelökött az ágyra és elkezdett vetkőztetni, de Én továbbra is ellenkeztem, amit elég fájdalmas ütésekkel próbált hárítani. El sem tudom hinni, hogy ez újra és újra megismétlődik és ismét nincs itt senki,aki megvédhetne. Ha Niall itt lenne biztosan nem kellene újra átélnem ezt az egészet.-Ha nem ellenkezel nem fog fájni.

-Ugyanolyan mocskos disznó vagy, amilyen az apád!

-Hagyd ezt abba!

-Miért talán fáj a pici szívednek az igazság? Örökké az árnyékában fogsz élni és Ő fog eltartani téged.

-Fejezd be!-ordított rám, de nem érdekelt ezt most ki kellett adnom magamból.

-Megértem anyádat, amiért elhagyott titeket. Kinek kellene egy ilyen férj és egy ilyen gyerek, amilyen Te vagy? Csak az öcsédet sajnálom, amiért ilyen családba született, mintha nem is hozzátok tartozna.

-Kussolj ribanc!-ütötte meg ököllel az arcomat, amire egy szúró fájdalom nyilallt és az egész arcom elzsibbadt. Az ütése teljesen elkábított és pillanatokon belül már elsötétült minden.

*Reggel*

Zihálva és könnyes szemekkel ébredtem és abban reménykedtem, hogy ezt az egész dolgot csak álmodtam, de ahogy körülnéztem a szobában hirtelen minden kitisztult és tudtam, hogy minden egyes perc megtörtént. Remegő térdekkel kikeltem az ágyamból és magamra kaptam egy köntöst. Megkerestem apu régi golfütőit és felkaptam az egyiket, hátha Chris még itt van, így tudok ellene védekezni. Az egész testem reszketett a félelemtől és szorosan megmarkoltam a golfütőt. Lassan és nesztelenül haladtam le a lépcsőn. Ahogy közeledtem a földszint felé annál jobban elragadott a félelem érzete. Leértem és mindenhol alaposan körülnéztem, de szerencsére már senki nem volt itt. Ennek ellenére nem tudtam megkönnyebbülni a gondolataim még mindig a tegnap este körül forogtak, pedig legszívesebben kitörölném onnan. Mikor már teljesen feleszméltem, hogy mégis mi történt tegnap újra elkapott a sírás. Hogy lehet valaki ilyenre képes? És Justin csak úgy itt hagyott egy elmebeteg idiótával és hagyta, hogy kihasználjon. Már egyáltalán nem értem mit láttam bennük, amikor velük kezdtem. A tegnap este történtekről viszont Niall nem tudhat, mert ha megtudná abból semmi jó nem sülhet ki.