2013. szeptember 29., vasárnap

23.fejezet Meg vagy!*


Niall szemszöge*

-Szép jó reggelt szőke herceg!-ébresztett egy puszival April.
-Reggelt!-nyitottam ki a szemem és egy óriásit ásítottam.
-Ma randid lesz.
-Oh tényleg, ki is ment a fejemből. Lily-vel, ugye?
-Jesszus Niall! Ennyire reggel van vagy tényleg nem emlékszel, hogy Ally-nek hívják?
-Jah, tényleg Ally!
-Na, gyere reggelizzünk aztán átmegyünk hozzátok.
-Rendben.-válaszoltam még mindig álmosan és elindultam a szekrény felé kivenni valami ruhát magamnak, de mikor kinyitottam a szekrény ajtót nem voltak ott.-April hol vannak a ruháim?
-Bedobtam a szennyesbe!-jött a földszintről a válasz.
-Nem a tegnapi, hanem amiket áthoztam!-folytattam a kiabálást.
-Jah azok itt vannak, külön raktam őket, hogy mindennek legyen helye. Meg ha több cuccot hoznál át vagy valami.
-Köszi!
-Semmiség, de gyere enni, mert már éhes vagyok!
-Így?-néztem végig magamon, mert még mindig csak egy szál alsóban voltam.
-Miért? Majd utána átöltözöl.
-Ne, kezd csak el nyugodtan nélkülem.
-Tudod, hogy amikor itt vagy akkor nem szeretek egyedül enni.-meresztett rám kiskutya szemeket.''Hát ennek ki tudna ellenállni?'' Sóhajtottam egy nagyot jelezve,hogy Ő nyert. Megfogta a vállam és tolt maga előtt. Leérve már a megterített asztal fogadott.
-Hogy van energiád ilyen korán ilyen reggelit készíteni?
-Mert tudom, hogy akinek készítem az megérdemli és díjazni fogja csodás bókokkal.-mosolyodott el.
-Akkor együnk.-ahogy leültem a székre pillanatokon belül elpusztítottam a tányérom tartalmát.-Ez isteni volt, mint mindig.
-Köszi, de most már menj készülődni, mert még hozzátok is át kell menni, el kell készülnöd és Ally-nek is kell venni valami ajándékot.
-Oké!-válaszoltam és csiga tempóban,de felértem az emeletre és gyorsan átöltöztem. Mikor lementem April már készen várt az ajtóban.
-Vezetsz vagy vezessek?
-A tegnapi után szerintem jobb ha én vezetek, nehogy versenypályának gondold a város utcáit.
-Jaj csak azért mondod ezt, mert Te nem mertél 180-nál gyorsabban hajtani.
-Jó, elég! Én vezetek.
-Rendben, Mrs.Csigalassúság.-próbálta halkan mondani de még így is meghallottam.
-Micsoda?
-Semmi!-válaszolta nevetve.-A szokásos fél órás út után megérkeztünk hozzánk, ahol meglepő módon már mindenki fent volt.
-Sziasztok!-köszöntöttek minket a srácok és a lányok is.
-Sziasztok!-köszöntöttük mi is őket és April mindenkit egyesével végig ölelt, aztán pedig odaült Perrie-ékhez beszélgetni.
-Haver, mit csináltatok az éjszaka?-kérdezte huncut mosollyal az arcán Louis.
-Hagyjatok már! Nem történt semmi és nem is fog.
-Ja persze!-cukkolt tovább Zayn.
-Srácok hagyjátok már, ha egyszer azt mondja,hogy csak barátok, akkor barátok.-szólalt fel a védelmemre Harry.-Amúgy is ma randija lesz.
-És ki a szerencsés lány?
-Lil...vagyis Ally-nek hívják.
-Az az Ally?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Liam, de fogalmam sincs miért így kérdezte.
-Mi bajod vele? Mikor Harry bemutatta kedvesnek tűnt.
-Semmi,semmi. Ally aranyos lány, ne félj Niall minden rendben lesz.-vágott közbe Harry.
-Mi van veletek? Néha komolyan nem értelek titeket!
-Mindegy, hagyjuk. Neked nem kéne már készülődnöd?
-De, tényleg! Nekem kell érte mennem vagy valahol találkozok vele? Már nem emlékszem.-fordultam Harry felé.
-Én hozom ide. Igyekezz mert lassan indulok érte!
-Jó-jó. April jössz segíteni légyszi?
-Persze!-válaszolta és felállt a kanapéról és együtt felmentünk. Amíg Én letusoltam addig Ő kivett valami ruhát a szekrényemből.
-Ez jó lesz?-mutatott az ágyra kikészített ruhákra.
-Persze!-válaszoltam és ledobtam magamról a törölközőt, mire April hirtelen elkapta volna a fejét,de meglátta, hogy van rajtam boxer. ''Néha olyan jó érzés Őt zavarba hozni. Akkor mindig picit elvörösödik az arca és olyan aranyos''Húha kicsit elkalandoztam.-Jajj, hogy elpirultál.-vigyorogtam rá.
-Nem is!-játszotta a sértődöttet és végig simított az arcán. Én gyorsan magamra kaptam a ruháim és megigazítottam a hajam.-Izgulsz?
-Hát, nem mondhatnám.
-Nem is kell, biztos jól fog elsülni.-mondta és a végére egy kicsit elnevette magát,de látszott, hogy próbálja visszatartani.
-Nem értem mi van ma veletek! Mindenki olyan furcsán viselkedik.
-Nincs semmi. Én csak szurkolok, hogy jó legyen a randid.-jött oda hozzám és megsimogatta az arcom. Én nyomtam egy ''köszönöm,hogy vagy nekem'' puszit a homlokára és lementünk a többiekhez.
-Szia Niall!-köszöntött Ally és ha jól láttam kissé szúrós tekintettel mérte végig April-t.
-Szia Ally! Ő itt April, az egyik legjobb barátom. A többieket meg gondolom már ismered.
-Szia Ally! Örülök, hogy megismerhetlek!-nyújtotta felé April a kezét.
-Szia!-nyögte ki Ally,de nem viszonozta a gesztust.
-Heló srácok! Akkor majd jövök!-köszöntem a többieknek és kivezettem Ally-t az ajtón.

*A randi után*
-Sziasztok!-köszöntem kedvetlenül mikor hazaértem. Levettem a cipőm és besétáltam a többiekhez a nappaliba és bevágódtam April mellé a kanapéra.
-Na, milyen volt a randi?-kérdezte April és hirtelen mindenkiből kitört a nevetés.
-Ugye Ti tudtátok, hogy ez lesz?
-Bocs haver de muszáj volt.-magyarázkodott Harry és már annyira röhögött, hogy tiszta vörös volt az arca.
-Legalább most megtudtad nekem mit kellett átélnem.-mondta Liam.
-Te is randiztál vele és arra nem voltál képes, hogy figyelmeztess?
-Bocsi.-vigyorgott tovább.
-De mégis mi történt?-fordult felém Eleanor.
-Ez a csaj egy normális mondatot nem tud kimondani nyávogás nélkül. A legrosszabb pedig, hogy egyfolytában beszélt, beszélt és csak beszélt. Vagyis inkább nyávogott. Aztán beültünk egy étterembe, Ő salátát kért Én meg valami sült húst már nem tudom mi volt a neve. Mikor kihozták olyan jól nézett ki már alig vártam, hogy befalhassam az egészet, addig se kell rá figyelnem, erre elkezdett hablatyolni, hogy ezért a kajáért hány állatot kellett megölni, aztán meg elkezdte mesélni, hogy hogyan készítik ezt a húst. Szerintem az apja hentes lehet vagy nem tudom, de Ő az első személy, aki el tudta venni az étvágyam. Az este folytatásában pedig csak magáról beszélt. Az este fénypontja az volt mikor kiraktam otthon aztán pedig beszaladtam az egyik McDonald's-ba.
-Ebből mi a tanulság?-kérdezte Louis.
-Az, hogy soha többé nem randizom olyan lánnyal,akit Harry mutatott be nekem.
-Jó válasz! De nem kell ilyen szörnyű estédnek lennie! Elmehetnénk bulizni!
-Ez klassz ötlet.-egyezett bele mindenki.
-Bocsi srácok, de Én most biztos, hogy nem megyek sehova!
-Jó akkor megyünk csak mi. April, ugye Te azért jössz?
-Nekem sincs sok kedvem inkább itt maradok Niall-el.
-Tőlem nyugodtan mehetsz, nem kell miattam itt maradnod.-fordultam felé.
-Szívesen maradok. Persze csak akkor ha nem baj.
-Dehogy baj, sőt örülök neki.-öleltem magamhoz.
-Aww, hogy Ti milyen aranyosak lennétek együtt.-mondta Perrie.
-Szerintem is annyira összeilletek.-csatlakozott hozzá El is.
-Nem akarlak elküldeni titeket,de mennetek kéne, nem?-kérdezte tőlük April.
-Értjük a célzást és már itt sem vagyunk! Sziasztok!-köszöntek el mindannyian.
-Jó mulatást, sziasztok.-köszöntünk mi is.
-Mit csináljunk?-kérdezte April.
-Megnézhetnénk egy filmet és rendelhetnénk valami kaját.
-A film jöhet és a kaja már meg van.-sétált a konyhába és egy pizzás dobozzal jött vissza.-akkor rendeltük, amikor még a randin voltál és gondoltam ezt elrakom neked.
-Te egy főnyeremény vagy! Már most féltékeny vagyok arra a pasira,aki Téged feleségül vesz. De előtte persze még át kell mennie az ellenőrzésemen.
-Hát az még odébb van, hogy férjhez menjek.-válaszolta és visszaültünk a kanapéra. Megnéztünk valami vígjátékot, ami közben majdnem mindketten bealudtunk ezért inkább kikapcsoltuk.-Hallgassunk zenét és együnk valami édességet.-kapcsolt a zene csatornára és átszaladt a konyhába. Teljesen otthon érzi magát itt nálunk. Kipakolt minden ehető dolgot a hűtőből és összedobálta egy kis tálba.-Huhh, mindjárt kipukkadok
-Én is.-értettem vele egyet és ekkor elkezdett pittyegni a telefonom. Egymásra kaptuk a tekintetünk és April hirtelen felpattant a kanapéról és odaszaladt a telefonomhoz.
-Szia Niall! Csodásan éreztem magam ma este. Megismételhetnénk! Puszcsii Ally xx szívecske.-olvasta fel nyávogós hangon az üzenetet April.-Szia Ally! Én is csodásan éreztem magam.-mondta hangosan és közben elkezdte nyomogatni a telóm.
-Te meg mit művelsz?
-Csak válaszolok Ally-nek.-mosolygott rám pimaszul.
-Nah azt már nem!-indultam meg felé,de elszaladt előlem. Percekig csak körbe körbe kergetőztünk a nappaliban mikor végre elkaptam.-Meg vagy!-karoltam át és megpróbáltam elvenni tőle a telefont és sikerült is. ''De a telefon megszerzése után még mindig nem távolodtunk el egymástól, már nem is a telefon számított csak jó érzés volt a közelében lenni és késztetést éreztem arra...Hogy megcsókoljam? De ilyet nem érezhetek! Hisz mi csak barátok vagyunk és ezt nem tehetem tönkre!'' Percekig csak álltunk egymás ölelésében és olyan dolog történt,amire nem számítottam volna...


~Halihóóó! Az előző rész késése miatt kárpótlásul hoztam nektek ezt a részt ilyen hamar és köszönetképpen a komikért! Remélem erre is kapok néhány komit tőletek. A kövi részt nem tudom mikor hozom,de igyekszem.Xx~


2013. szeptember 27., péntek

22.fejezet Én következem*


April szemszöge*

-Mi ez a hely? Hova hoztál engem April?-kíváncsiskodott Niall mikor kiszálltunk az autóból.
-Ez a hely a második otthonom.-válaszoltam mosolyogva,ahogy elindultunk a bejárat felé.-Te már bemutattál a családod egy részének,most Én következem.
-Hamarabb is szólhattál volna,akkor fel tudtam volna készülni.
-Erre nem hinném,hogy feltudnál.-válaszoltam és benyitottam az épületbe. A folyosók most kongtak az ürességtől,mert az összes gyerek kint játszik az udvaron. Ahogy ezen gondolkodtam, a fejünk felett megszólalt a fülsiketítő csengő hangja és a gyerekek sorban özönlöttek be az épületbe.
-Apriiiil!-rohant felém a nevemet kiabálva a kis Suzy és a nyakamba vetette magát.
-Suzy, annyira hiányoztál már!
-Te is nekem! Képzeld,képzeld Jeremy és Liz járnak!-újságolta a híreket. Ekkora már az összes gyerek körülöttünk sürgött-forgott. Valaki engem hiányolt, de rengeteg szempár Niall-re szegeződött.
-April, szia!-jött felénk az újdonsült szerelmespár kézen fogva, hozzánk érve pedig mindketten átöleltek, és pontosan az történt, amire számítottam. Liz észrevette Niall-t és csodálkozva végignézett rajta.-Én most hallucinálok, vagy Niall James Horan tényleg előttem áll teljes életnagyságban?
-Niall, Elizabeth. Elizabeth, Niall.-mutattam be őket egymásnak.
-Megölelhetlek?-kérdezte csillogó szemekkel Liz, Niall-től.
-Milyen kedves vagy. Más már kérdés nélkül a nyakamba ugrott volna, és persze,hogy megölelhetsz.-tárta szét a karjait Niall és Liz boldogan viszonozta az ölelést. Jeremy kicsit féltékenyen nézte őket,de szó nélkül tűrte ezt a kis jelenetet.
-Gyere ide Te féltékeny Casanova!-tártam szét a karomat felé, erre mosolygott egyet és viszonozta az ölelésem.-Srácok szerintem nektek most mennetek kéne, mert Mrs.Jefferson dühös lesz.
-Ajh ne már, hagy maradjunk veled. Olyan rég láttunk már, csak megérti!
-Nem lehet. Ígérem, hogy nemsokára visszajövök.
-Rendben.-válaszolták mindhárman egyszerre. Érzelmes búcsút vettem tőlük. Ők elmentek órára Én pedig folytattam tovább az idegenvezetést.
-Imádnivalóak, mindannyian!-mondta Niall mosolyogva.
-Igen, azok! Gyere menjünk ki a kertbe.-vezettem a kert felé és mindketten helyet foglaltunk egy-egy hintában.
-Te is itt laktál?-kérdezte pár perces csend után Niall.
-Igen.-válaszoltam, visszagondolva a régi időkre, amit itt töltöttem.-Tudod...amikor nekem kellett itt élnem, alig vártam már, hogy kiszabaduljak innen. Most pedig a legtöbb időmet itt töltöm a gyerekekkel. Minden velük töltött perc csodás, mert tudom, hogy Ők önzetlenül szeretnek. Sosem hallok tőlük panaszt, ''hogy ez kéne'' ''az kéne''. Nem követelőzőek. Nekik csak szükségük van valakire, aki szereti Őket, és úgy érzem, hogy nekem ez a dolgom. Éreztetni velük, hogy nincsenek egyedül és hogy Én szeretem Őket.
-Csodálatos ember vagy!
-Hát elég messze vagyok a csodálatostól, Én egyszerűen csak szeretem őket és ezt velük is próbálom éreztetni.
-Pontosan ezért vagy csodálatos. Más korodbeli lány nem tenne ilyet.-erre már nem válaszoltam, hisz nem is tudtam mit válaszolhatnék, ezért csak elmosolyodtam és tovább löktem magam a hintán. Pár perces gondolkodás után eszembe jutott hova vihetném még el Niall-t.
-Gyere, még van egy hely ahova el kell jönnöd velem.-pattantam fel a hintából és neki is segítettem kiszállni.-Vezethetnék Én?
-Persze,de mond már el, hogy hova megyünk.
-Majd meglátod. Gyere.-mindketten beszálltunk az autóba  és elvettem Niall-től a kulcsokat. Eddig még észre sem vettem, hogy ilyen hosszú az odavezető út, mert mire odaértünk már besötétedett és senki nem volt bent. Kint leparkoltam Niall autóját és a nem is olyan rég használt mozdulatokkal kinyitottam a kicsit még nyikorgó vaskaput.
-Hol vagyunk? Már zárva van,nem? Még bejöhetünk ide ilyenkor?
-Nyugi már! A nagybátyámé.-rutinosan indultam el Molly garázsa felé, ugyanúgy állt ott, ahogy legutóbb itt hagytam. 
-Ez gyönyörű!-nézett rajta végig Niall.-A Tiéd?
-Igen és Molly-nak hívják.
-Komolyan?
-Gondoltam, hogy hülyeségnek fogod tartani.
-Nem, dehogy! Ez nem hülyeség, inkább aranyos.
-Mindegy, hagyjuk is. Kiállok vele aztán Tiéd a pálya.-gyorsan behuppantam és levittem a pályáig.-Először is azt tudnod kell, hogy idáig még senkinek nem engedtem meg,hogy vezesse, még a nagybátyámnak sem. Szóval nagyon vigyázz rá! Másodszor pedig, nincs második. Ennyi! Nah lássuk mit tudsz.
-Hát, tudod Én inkább néznélek.-jött kicsit zavarba.
-Félsz?
-Nem, csak hát most...tudod...izé-dadogott zavartan.
-Akkor veled megyek, mert ezt muszáj kipróbálnod!
-Jó nekem itt is!
-Niall, kérlek! Ha majd hatvan-hetven éves leszel és az unokáid kérdezgetnek, hogy milyen őrültségeket csináltál fiatal korodban és eszedbe jut ez a nap...Melyik lenne jobb: ha eltudnád mesélni,hogy milyen érzés több, mint 200km/h-s sebességgel repeszteni egy ilyen autóban, éjszaka, egy igazi verseny pályán. Vagy ha nem mernéd elmondani, mert szégyenkeznél, hogy gyáva módon megfutamodtál.
-Az Istenért!...Te minden hülyeségre rá tudsz venni. Menjünk!
-Ez az!-futottam oda hozzá és átöleltem.


~Hahiii! Tudom sokat késtem ezzel a résszel és nagyon sajnálom,de remélem azért tetszett. Köszönök mindent: a komikat,a pipákat,az újabb díjat és a 20 rendszeres olvasót is <3 A következő részt megpróbálom hamarabb hozni.Xx~


2013. szeptember 17., kedd

21.fejezet Az ellentétek vonzzák egymást,nem?*


April szemszöge*

A Pattie-vel való beszélgetésünk után már teljesen elment a kedvem ettől az ismerkedősditől. Mellesleg az érzéseimet és a gondolataimat teljesen felkavarta, hisz eddig biztos voltam az érzéseimben,de most teljesen elbizonytalanodtam. Talán ez csak egy újabb hiba, amit elkövetni készülök? Már a hozzá állásom negatív, hisz úgy gondoltam csak sodródom azzal a bizonyos árral és majd meglátjuk mi lesz. A végén talán még jól is elsülhet, vagy mégsem? Hisz Justin aranyos és kedves...de lehet, hogy Pattie-nek igaza van és nem vagyunk egymáshoz valók.Talán most követem el életem egyik legnagyobb hibáját,de úgy érzem meg kell tennem. Sokan mondják, hogy az élet hibák sorozata és ahhoz,hogy boldogok legyünk rengeteg hibát kell elkövetnünk. Talán ezzel a hibával mindketten közelebb kerülünk az igazi boldogsághoz.
-Justin.-sétáltam oda hozzá.
-Igen?!-hagyta abba a játszadozást a testvéreivel és elindult felém.
-Szeretnék veled beszélni, de talán odabent jobb lenne.
-Hát ez nem hangzik valami jól. Minden rendben?-sétáltunk be a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Tudod, gondolkodtam...kettőnkről.-hajtottam le a fejem. Nem voltam képes belenézni azokba a csillogó, mogyoróbarna szemekbe.-És arra jutottam,hogy az lenne a legjobb ha szakítanánk.
-Micsoda? Hisz olyan jól meg vagyunk. 
-Tudom, de nekem egy kis időre van szükségem, hogy tisztázzam az érzéseim.
-April.-majdnem suttogva ejtette ki a nevem és a kezével felemelte a fejem,hogy a szemembe nézhessen. Bár ne tette volna!
-Sajnálom.-folyt le egy könnycsepp az arcomon, amin meglepődtem, mivel nem nagyon szoktam sírni, főleg mások előtt nem. Ez csak egy hirtelen jött könnycsepp volt és elég rövid életű is.
-De nem lehet ilyen könnyen vége. Esélyt sem adsz kettőnknek? A kapcsolatunknak?-közel hajoltam, megpusziltam az arcát, felálltam és kisétáltam az ajtón. Furcsa, de mintha ezzel a lépéssel kicsit megkönnyebbültem volna. Előkaptam a mobilom a zsebemből és megkerestem azt a személyt,akire most tényleg szükségem volt. Úgy érzem csak rá számíthatok ilyen helyzetekben. Ő az egyetlen barátom.
-Szia Niall, April vagyok. Tudnánk most találkozni
-Persze. Hol?
-Gyere a Justin-ékhoz legközelebbi Starbucks-ba.
-Rendben 10 perc és ott vagyok.-Bontottam a vonalat és Én is elindultam a megbeszélt helyre. Mikor odaértem Niall már várt rám.
-Szia. Valami gond van,hogy ilyen sürgősen találkoznunk kellett?
-Szia!-öleltem át és percekig el sem engedtem. Olyan megnyugtató volt a közelsége. Elengedtem és mindketten helyet foglaltunk az egyik asztalnál. Leadtuk a rendelésünket és megvártuk még kihozzák.
-Még nem válaszoltál az előző kérdésemre.
-Semmi baj, csak szerettem volna találkozni a legjobb barátommal. Már ez is baj?
-Nem,de látom rajtad, hogy valami nincs rendben.
-Nem, igazából eddig nem volt rendben semmi. -mosolyogtam,hogy meggyőzzem tényleg jól vagyok.
-Mi történt?-nézett rám sejtelmesen.
-Szakítottunk Justin-nal.
-Miért?
-Hát most vettem észre, hogy bennünk igazából nincs semmi közös és nem illünk egymáshoz.
-De hát az ellentétek vonzzák egymást, nem?
-Úgy látszik ebben az esetben nem.
-Sajnálom.
-Igazából Én is, nem kellett volna ennyire elsietnünk a dolgokat. De hát ez van.-sóhajtottam egy nagyot.-És, amúgy veled mi újság?
-Háááát-húzta el feltűnően az á betűt és elmosolyodott egy kicsit.
-Lány van a dologban?-mosolyodtam el és elkezdtem húzogatni a szemöldököm.
-Talán.
-Jajj ne húzd már az agyam. Ki az? Hogy hívják? Hol találkoztatok? És Én miért csak most tudom meg?-kérdeztem tetetett felháborodással.
-Ally-nek hívják. 19 éves,Harry mutatta be nekem pár napja, de amúgy még semmi komoly. Talán nem is lesz belőle semmi. Mondjuk holnap este elmegyünk vacsorázni.
-Ez szuper, remélem neked azért jobban fog elsülni, mint nekem.-válaszoltam mosolyogva,de belül valami teljesen ismeretlen dolgot éreztem. Mintha féltékeny lennék, csak nem tudom mire. Talán Ally-re? Hisz nem is ismerem. Vagy arra,hogy Niall-nek összejöhet, az, ami nekem nem sikerült? Milyen barát az ilyen, aki féltékeny a másikra? Most együtt kéne örülnöm Niall-el,de mégsem megy. Szörnyű barát vagyok...-De a mai napod szabad,ugye?
-Igen, miért?
-Akkor most Én viszlek el valahova.-mosolyodtam el és egy hirtelen lendülettel felpattantam a székről és kézen fogva Niall-t, ''kirángattam'' a kávézóból.

~Hahhi! Talán kicsit összecsapott rész lett,de próbáltam sietni vele és nem is így indult eredetileg,de hát ez lett belőle. Remélem azért így is tetszik! Elég rövid életű kapcsolatuk volt,de ennek a lépésnek pár rész múlva komoly következményei is lehetnek.Köszönöm az újabb feliratkozót és a komikat! #lovemyreaders Hétvégén új rész!!Xx~




2013. szeptember 13., péntek

20.fejezet Három JB*


April szemszöge*
*2 héttel később*
Minden olyan hirtelen és könnyedén történt, hogy még Én magam sem vettem észre, hogy ilyen rövid idő alatt hova jutottunk. Az érzelmeim, az undor és az ellenszenv átalakultak, olyannyira, hogy kapcsolat lett belőle. Megismertem a nagyképű, önimádó, öntelt, ''ego király'' álarc mögött bujkáló kedves, megértő és szerethető srácot. Mégis igaz a mondás, hogy nem szabad első látásra elítélni senkit, hisz nem tudhatjuk ki rejtőzik az álarc mögött.,,Azt az álarcot levenni nem könnyű dolog,de nélküle élni egyszerű, ha viszont arra kényszerülsz, hogy visszavedd, fájdalommal teszed.'' Másképpen, ha megismersz valakit és megbízol benne megmutatod a valós Éned, de ha csalódást okoz, arra kényszerülsz,hogy újra elrejtsd magad a világ elől,mert félsz az újabb csalódásoktól.
-Indulhatunk?-mentett ki Justin édes hangja a gondolataim tengeréből.
-Persze.-válaszoltam és a szokásos, rutinos mozdulatokkal felvettem a táskám és bezártam magunk mögött az ajtót. Beszálltunk Justin autójába és  elindultunk a számomra még ''rémisztő'' hely felé, vagyis csak a gondolat volt rémisztő, hogy megismerkedem Justin családjával. Ugyanolyan érzésem volt, mint mikor Niall mutatott be a srácoknak, de ez most teljesen más, pontosan Én sem tudom, hogy miben más, de érzem.
-April, megérkeztünk.
-Már is?-kérdeztem rémülten.
-Igen. Semmitől nem kell félned, nem harapnak. Mondjuk a két csöppségnél előfordulhat.-próbálta elviccelni a dolgot,de nekem ez egyáltalán nem volt vicc.''Az első benyomás mindig fontos, és a szavai egyáltalán nem nyugtattak meg. Mikor Niall mutatott be a fiúknak előtte öntött belém egy kis lelket, de Justin olyan könnyedén veszi a dolgot. Nem érti meg, hogy ez nekem igen is számít és nem érzi, hogy ettől kicsit félek. Tényleg Niall, már olyan rég beszéltem vele, mostanában lefoglalt Justin. Nem mintha nem élvezném a társaságát, de a ''szerelmi élet'' mellett szükségem van a legjobb barátomra is. Mondjuk ezt még nem nevezném szerelemnek, csak egy kisebb kapcsolatnak, járásnak. Azt, hogy Én szerelmes vagyok Justin-ba még nem tudnám határozottan kijelenteni.'' 
-Justin! Justin! Justin!-szaladt felénk két kis, aranyos csöppség mikor beléptünk. Hirtelen Justin nyakába ugrottak, elemelte Őket és megpördült velük párszor.
-Szia Kicsim!-jött oda Pattie is. Olyan aranyosak voltak így együtt,de persze a jelenlétem mindent tönkretett.- Szia April! Hogy vagy? Minden rendben?-jött oda hozzám is, és átölelt.
-Szia, meg vagyok.-válaszoltam kicsit remegő hangon, hisz még Őt sem ismerem annyira, csak egyszer találkoztunk. Elengedett és hirtelen elviharzott ellenőrizni az ebédet.
-April, szeretném bemutatni a testvéreimet, Jazzy-t és Jaxon-t.- fogta meg a testvérei kezét és odavezette hozzám őket.
-Sziasztok, April vagyok.-hajoltam le hozzájuk. A kislány, vagyis Jazzy hirtelen a nyakamba ugrott és szorosan megölelt. Az ilyen ölelések számítanak a legtöbbet, hisz érezni lehet, hogy szívből jövő. Az ilyen ölelésekért imádom a munkám, minden egyes nap ezt érezni felemelő érzés. Jaxon kicsit félénkebben jött oda, de nővére példáját követve Ő is átölelt. Mindketten elengedtek és mosolyogva elszaladtak.
-Nyert ügyed van. Imádnak!-jött közel hozzám Justin és átölelte a derekam.
-Tényleg?-kérdeztem még mindig aggodalmasan, hisz nem voltam teljesen meggyőződve.
-Ők is Bieber-ek, ha egy Bieber szeret, akkor mindegyik Bieber szeret.-ölelt szorosabban magához,de a szemkontaktust nem szakította meg. Éreztem mi fog történni, ahogy egyre közeledett felém az arca, megcsókolt.
-Fúúúúj!-hallottam egy vékonyka kis hangot a hátunk mögül, mire mindketten felkaptuk a tekintetünk. Jaxon volt az.
-Jaj öcsi, Te is fogod majd ezt csinálni a csajoddal.-válaszolta Jaxon reakciójára Justin, játékosan odarohant hozzá és felkapta az ölébe.
-Biztos, hogy nem.-makacskodott öccse.
-Majd meglátjuk.-rakta le testvérét,aki hirtelen elszaladt. Justin újra visszajött hozzám és folytatni akarta,amit abbahagytunk,de megakadályoztam.
-Pont azon gondolkodtam, hogy mindhárman JB-k vagytok, ez nem furcsa egy kicsit.
-Szerintem nem.-válaszolta könnyedén és a derekamat fogva bekísért a nappaliba.
-Gyönyörű ez a ház.-néztem körbe a hatalmas nappalin.
-Igen, szerintem is.-válaszolt szűkszavúan. Bementünk Pattie-hez a konyhába. Ott sürgött-forgott, igazi háziasszony.
-Tudok segíteni valamiben?-kérdeztem.
-Hát, igen. Még sok dolgunk van, gyere megmutatom mit kell csinálnod.-invitált beljebb.
-Én már itt sem vagyok, hagylak titeket főzőcskézni.-mondta Justin, ezzel kimenekítve magát a feladat alól, hogy még véletlenül se kelljen segítenie. Pár órás sürgés-forgás után befejeztük az ebédet csak még meg kellett várni, hogy minden rendesen megsüljön, megfőljön.
-Egyenlőre készen vagyunk, gyere üljünk ki a kertbe.-karolta át vállamat és kimentünk a kertbe. Leültünk az asztalhoz és csak néztük, ahogy a három kis gyerek játszadozik.
-Olyan édesek így együtt.-mondtam ki hangosan akarva-akaratlanul is, közben még mindig őket néztem.
-Justin már hivatalosan nagy korú,de néha úgy érzem, mintha még mindig csak 5 éves lenne. Ha 30 éves lesz és lesznek gyerekei, akkor is úgy fogok ránézni, hogy Ő az én kicsi fiam. Mondjuk azt is nehéz felfogni, hogy már 19 éves, olyan mintha csak tegnap lett volna, hogy megtanult járni.
-Gyorsan szalad az idő, főleg ha az ember boldog.
-És Te, boldog vagy mellette?
-Azt hiszem igen.-válaszoltam még mindig a fűben játszadozó JB-ket bámulva.
-Aranyos és kedves lánynak tűnsz.-ahogy ezeket kimondta hirtelen ráirányult a figyelmem, valahogy éreztem, hogy itt még nincs vége és ennek a mondatnak komoly folytatása lesz.-Csak nem tudom, hogy tényleg egymáshoz valók vagytok-e. Ő teljesen zűrzavaros életet él. Sokat utazik, minden lépését figyelik és persze ott vannak a rajongók is. Nagy teherrel jár mellette lenni, és ezt mind tudomásul kell venned mielőtt komolyabban belekezdenétek ebbe a kapcsolatba.
-Nem értem Pattie, ezzel most mire akarsz kilyukadni?
-Csak arra, hogy imádom Justin-t és megakarom óvni a csalódásoktól, nem szeretném ha összetörne. Csak akkor vágj bele ebbe a kapcsolatba ha tényleg komolyak az érzéseid. Szereted Őt?
-Ennyi idő után még nem merném kimondani, hisz ez még nem igaz. Nekem ehhez idő kell.
-Csak az a kérdés mennyi idő mire rájössz, hogy tényleg Őt szereted vagy, hogy egyáltalán szereted, vagy talán felbukkan valaki, aki felé a kelleténél több figyelmet fordítasz, és még Te magad sem vennéd észre, hogy beleszerettél.
-Nem tudom.-gondolkodtam el a szavain.
-Én csak egyet kérek...Ne törd össze Justin szívét!

~Sziasztok!Remélem tetszett a rész,bár még ebben sem volt olyan sok izgalom, de természetesen lesz még sok meglepő fordulat.Sajnálom,hogy csak most hoztam,de szerintem elég, annyit mondanom, hogy suli és azt is sajnálom, hogy nem írtam le,hogyan jött össze a párocska,de arra egyszerűen nem tudtam semmit kitalálni, remélem nem haragszotok, hogy néha kihagyok így időközöket. Köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket! :) Hamarosan folytatás!
Na meg persze el ne felejtsük, hogy ma van Nialler 20. születésnapja és pont a 20. rész van.:) Boldogságos 20.születésnapot Niall James Horan! <3 Xx~


2013. szeptember 8., vasárnap

19.fejezet Ismeretlen ismerős*


April szemszöge*

-Nekem most mennem kell, sziasztok.-állt fel Harry a kanapéról, Én pedig követtem, hogy kikísérjem.-Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, és a reggeli dolog miatt is.
-Már jó párszor bocsánatot kértél és Én még mindig csak azt mondom, hogy borítsunk rá fátylat. Mindenki hoz néha rossz döntéseket.-mosolyogtam rá, és az aggodalmas arckifejezése megkönnyebbülté vált. Még megöleltem, aztán kiment az ajtón Én pedig visszamentem Niall-höz.
-Amúgy hánykor kezdődik a koncert?
-Nem tudom, Justin csak, annyit mondott,hogy 7-re jön értem a kocsi.
-Már 6 óra 10 van.
-Jesszus tényleg.-eszméltem fel mikor megpillantottam az időt. Hirtelen azt sem tudtam merre vagyok arccal és esze-veszetten elkezdtem rohangálni. Egyszerre akartam mindent elkezdeni.
-Héé-hé nyugi April.-állt elém Niall és megfogta a vállam.-Csak nyugodtan. Időben kész leszel. Menj a fürdőbe készülődni,addig kiveszek neked valami viselhető ruhát a szekrényből.-Gyorsan felszaladtam a fürdőbe. Két perc alatt lezuhanyoztam, a hajamat már nem volt idő megmosni, amúgy is benne maradtak a tegnap göndör tincsek,de azért összefogtam egy laza kontyba . Halvány sminket raktam fel és kimentem a szobába. Niall büszke mosollyal átadta a kiválasztott ruhadarabokat. Beszaladtam a fürdőbe és gyorsan magamra kaptam a fekete, fehér keresztes farmer rövidnadrágot egy fehér bő trikót és a rövid nadrághoz illő farmermellényt. Kiléptem, Niall pedig épp az ágyon telefonozott,de mikor észre vette, hogy kijöttem elégedetten nézett rajtam végig.
-Csodásan nézel ki!
-Ezt csak,azért mondod, mert Te választottad a ruhát.
-Az lehet.-jelentette ki könnyedén.Csodálkozva néztem rá és hirtelen ráugrottam az ágyra és elkezdtem egy párnával ütögetni, de Ő erősebb volt, ezért a pár perces számomra kedvező ''harcunk'' helyzete megfordult és alulra kerültem. Már mindketten kifáradva lihegtünk és Niall még mindig felettem támaszkodott.-Tényleg csodás vagy.-mondta és gyönyörű kék tekintete az enyémre szegeződött. Pár pillanatig csak támaszkodott felettem, olyan meghitt és kedves percek voltak ezek,de persze egy duda szó tönkre is tette.
-Azt hiszem mennem kell.-mindketten zavartan álltunk fel az ágyról és lesétáltunk az emeltről. Közben megigazítottam a hajam és felvettem az imádott fehér Converse-emet. Niall is felkapta a dolgait és kisétált az ajtón. Az ajtóból még körülnéztem, hogy mindent lekapcsoltam-e, aztán pedig bezártam.
-Jó szórakozást a koncertre.
-Köszi.-öleltük át egymást. Kicsit zavart volt köztünk a hangulat az előző jelenet miatt,de tudom, hogy az a kis közeli helyzet egyikünk számára sem jelentett semmit. Beszálltam az autóba, üdvözöltem a sofőrt és elindultunk a koncert helyszínére. Egész úton csöndben voltunk, emiatt alig vettem észre mikor megérkeztünk. Valami kis eldugott részen parkolt le és mindketten kiszálltunk.
-Ez a hátsó bejárat, itt sokkal gyorsabban bejutunk. Elől egy örökkévalóság lenne átjutni, azon az óriási tömegen.-Én csak mosolyogva bólintottam egyet és követtem. Elsétáltunk a sietősen rohangáló emberek között és elértünk Justin öltözőjéhez.-Menj be nyugodtan, oda már nem kísérlek be. Már vár.
-Köszönöm.-mondtam és Ő már el is tűnt. Nagy levegőt vettem és benyitottam. Justin ott ült egy fotelban és a telefonját nyomogatta, hozzátenném, hogy félmeztelenül. 
-Szia, April! Azt hittem már nem is jössz.-állt fel és egy öleléssel köszöntött.
-Szia, hát csak elég nagy a tömeg az aréna előtt, ezért nehezebben tudtunk bejutni.
-Értem. Nekem most készülődnöm kell, mert mindjárt kezdődik a koncert. Te majd oldalról figyelheted az egészet és, amikor a One less lonely girl című szám következik, a szám közepén két táncos odamegy hozzád és felvezetnek a színpadra, a többit pedig majd Én irányítom.- Felkapott magára egy pólót és engem kézen fogva húzott ki az öltözőből. Megmutatta, hogy hol kell várnom, Ő pedig eltűnt, pár perc múlva már a színpadon köszöntötte a közönséget. Jó pár szám lement. Amelyiket ismertem azt néha-néha énekeltem a többit pedig csak csendben hallgattam. Amikor elkezdődött az a szám,aminél fel kell mennem a színpadra egy pasi odajött és közvetlenül a színpad mellé vezetett. Minden úgy volt,ahogy Justin mondta. Két táncos kézen fogva bekísért és Justin elindult felém. Megfogta a kezem és oda vezetett, ahhoz a kis trón szerűséghez és leültetett. Ekkor vettem csak észre milyen sok ember van a nézőtéren. Mindenki őrülten sikoltozott és ugrált. Justin fogta a kezem és énekelt, sokszor felém fordult és belenézett a szemembe,és ''flörtölt'' velem. Persze csak a szám kedvéért, így sokkal hitelesebb volt. Egyszer elengedte a kezem és elkezdett táncolni, addig volt időm egy kicsit körbe nézni. A sok táncos pár óra ugrálás után is képes volt, ugyanolyan lendülettel táncolni. Mikor végig néztem a táncosokon a szemem megakadt egy ismerős alakon, nem volt sok időm tovább vizsgálni, mivel Justin befejezte a számot és visszavezetett a színpad mögé. Még lement pár szám és a koncertnek vége lett, persze párszor még visszasikították egy-két ráadás dalra,de végül 3 után abbahagyta és végleg lesétált a színpadról.
-Gyorsan átöltözöm, és körbevezetlek, rendben?-csak bólintottam egyet és kint megvártam. 5 perc múlva lengébb ruhában sétált ki az öltözőből. 
-Indulhatunk?
-Persze.
-Bemutatlak néhány embernek,akik mindezt összehozták.-Körbevezetett, mindenkinek sorban,egyesével bemutatott. Scooter-nek,az anyukájának, az ének tanárának, a sminkeseknek, a fodrásznak és végül a táncosoknak.
-Most jönnek a srácok.-jelentette ki és odavezetett a fiú táncosokhoz. Az ismerős alak újra feltűnt és mikor odaértünk már világossá vált honnan is ismerem.
-Ő itt Brody Evans. Brody, Ő itt April Scott.-mutatott minket be egymásnak Justin, nem is sejtve, hogy ismerem.
-Szia, örülök, hogy megismertelek.-nyújtotta felém a kezét. Én értetlenül fogadtam el és kezet ráztunk. 
-Szia, Én is.-válaszoltam zavarodottan és ezt Justin is észrevette.
-April, valami gond van?-kérdezte, de Én még mindig csak Brody-t bámultam.
-Nem, semmi gond.-válaszoltam.
-Ezt fel kell vennem.-nézett Justin az épp csengő telefonjára és elsétált.
-Te, hogy kerülsz ide?-kérdezte Brody, mintha bármi köze lenne hozzá.
-Az most lényegtelen,de te, hogy kerülsz ide és miért tettél úgy, mintha nem ismernél?
-Nem tudom, hirtelen nem tudtam mit tenni, és itt senkinek nem meséltem a múltamról.
-Jó, most már mindegy. Mellesleg arról tudsz, hogy a drágalátos testvérkéd pár hónapja felkeresett, és elég emlékezetesre sikeredett a látogatása.
-Háát...öhm, mi már évek óta nem beszélünk egymással. Mint látod a karrieremet próbálom egyengetni és nincs kedvem a hülyeségeihez. Amúgy honnan ismered Bieber-t személyesen?
-Hát ez hosszú történet. Egyszer beülhetnénk valahova beszélgetni.-fejeztem be hirtelen, mert épp, akkor jött vissza Justin.
-Na, mi ez a hirtelen csend?
-Semmi, csak pont befejeztük a beszélgetést.-válaszolta Brody.
-Mindegy is. Mehetünk?-kérdezte tőlem Justin.-bólintottam és elköszöntem Brody-tól...

~Haliiiii! Szerintem ez most elég lapos lett,de remélem ennek ellenére,nektek tetszik. Eléggé lecsökkent a kommentek száma az előző fejezetnél. Az azelőtti kettőnél, annyira fellelkesedtetek, ezzel óriási örömöt okoztatok.:) Tudom,hogy suli van és tanulni kell,de ezért ne engem büntessetek, plíízz...Nem sokára kövi rész.--Remélem mindenki megtudta nézni a This Is Us-t.:) Eszméletlen film, Én imádom,<3--Xx~




2013. szeptember 4., szerda

18.fejezet OLLG?!*

Harry szemszöge*

...Még magam sem tudom elhinni,ami történt. Csak álltam ott vizesen és bámultam magam elé. ''Miért mondtam ezt neki? Hogy voltam erre képes? Talán a férfi egom...vagy csak egyszerűen ilyen vagyok? Nem!! Kizárt, sosem voltam ilyen. De azt hittem tetszem neki. Úgy éreztem,hogy nekünk lenne jövőnk és csak megakartam könnyíteni a dolgát. Úgy látszik a hazugság még sem volt a legjobb ötlet. Talán soha többé nem fog hozzám szólni és még Niall-el is összeugrasztottam...Ezt helyre kell hoznom valahogy.'' Ahogy kiléptem a szobából megláttam azokat a ruhákat,amiben April aludt. Gyorsan felkaptam a földről és bedobtam az ágyra. Határozott léptekkel mentem Niall szobája felé,de ahogy odaértem megtorpantam. Hirtelen nem tudtam mit is mondhatnék. Csak is az igazat!! Kicsit félve,de hangosan kopogtam.
-Menj innen April, nem vagyok kíváncsi a kifogásaidra, se Rád! Hagyj engem békén!
-Harry vagyok!-szóltam kicsit erőtlen hangon.
-Rád sem vagyok kíváncsi! Menj innen.
-Addig nem,amíg meg nem hallgatsz.-vártam egy kicsit hát ha lesz valami válasz vagy kinyitja az ajtót, de nem szólt semmit és ajtót sem nyitott.-Jó ha nem engedsz be akkor elmondom idekint. Egy hülye, egoista barom voltam, és hazudtam. Nem vagyunk együtt April-lel. Igazat mondott neked, nem történt semmi csak hazahoztam, mert rosszul volt.-ekkor hallottam egy halk kattanást és az ajtó nyitódott.
-Ez is csak egy hazugság,hogy Őt védd?
-Nem! Az volt a hazugság,amit a szobában mondtam. Ez most teljesen igaz. Figyelj, Én nem akartam közétek állni és semmi ilyen csak azt hiszem megtetszett,mert Ő nem úgy nézett rám,ahogy a többi lány. Többször is próbálkoztam nála,de egyszerűen csak elutasított. A többi lány már rég az ágyamba ugrott volna és mára már a nevükre sem emlékeznék,de Ő valahogy más. Tudom Te találkoztál vele előbb ezért, többet nem fogom piszkálni és nem próbálkozok be nála. Te viszont felpörgethetnéd a dolgokat kettőtök közt.
-Először is köszönöm az őszinteséged, bár ha az előbb nem hazudtál volna most nem kellene itt mentegetőznöd, másodszor pedig April és köztem nincs semmi.
-Na, ne mondd már. Olyan sok időt töltötök el együtt és még nem volt semmi?
-Harry, Én nem olyan vagyok,mint Te. Egy lányban nem azt nézem,hogy vihetem minél hamarabb ágyba, hanem megszeretnék vele ismerkedni, megtudni,hogy milyen is valójában.
-Én sem csak azt nézem a lányokban.-tiltakoztam, erre Niall egy amolyan ''Te most komolyan nekem akarod bemesélni,hogy nem ezt teszed minden lánnyal?" pillantást vetett rám.
-Ezért nem volt még tartós kapcsolatod, mert csak egy alkalomra ''használod'' a lányokat. Számoljuk csak össze hány lány barátod van?
-Elég sok.
-Haaaa.-szólalt fel gúnyosan.- Gondolom ezekről a lányokról mindent tudsz és Ők is tudnak rólad mindent. Bármikor fordulhatsz hozzájuk tanácsért és Ők is hozzád. Mindig meghallgatnak és segítenek a problémáidban és fordítva. Sok időt eltöltötök együtt és sosem néztek egymásra Úgy. Igaz? Rengeteg ilyen lány barátod van, akikkel ilyen a kapcsolatod,ugye?-ahogy felsorolta ezeket a dolgokat rájöttem,hogy igaza van. Egyetlen ilyen barátnőm sincs. Zavarban éreztem magam és lelkiismeret furdalásom is volt, amiért ilyen ember vagyok. Csak kihasználom őket, nem kellenek nekem másra csak egy alkalomra.
-Neked April ilyen?-kérdeztem félénken.
-Azt hiszem, igen! Annyira régóta nem ismerem,de úgy érzem, hogy ez egy erős barátság kezdete.
-Akkor ezért féltetted annyira tőlem?
-Igen...nem akartam, hogy csalódjon. Úgy érzem fontos számomra és csak megakartam védeni.
-Igazi jó barát vagy.-mosolyogtam rá biztatóan, hisz ez teljesen igaz volt.
-Egyáltalán nem voltam az. Nem hittem neki. Bocsánatot kell kérnem.-indult el a lépcső irányába.
-Várj meg, Én is megyek. De előtte, köszönöm-mosolyodtam el és hirtelen a nyakába ugrottam.
-Mit is?
-Hogy felnyitottad a szemem, milyen is igazi barátnak lenni. -gyorsan beszaladtam a szobámba, átöltöztem és már indulhattunk is.

April szemszöge*

-April, April!-szólongatott egy ismerős hang és valaki a vállamnál fogva rázogatott. Lassan kinyitottam a szemem és megpillantottam Niall aggodalmas arcát.-Már vagy negyed órája ébresztgetünk,de nem reagáltál.-nem szóltam semmit csak szorosan átöleltem. Felugrottam a kanapéról és Harry-t is megöleltem.
-Ez az egész csak álom volt?-kérdeztem mosolyogva, reménykedve, hogy ''igen'' lesz a válasz.-Elmentünk bulizni, ott rosszul lettem, Harry hazavitt, nem történt semmi, másnap kérdőre vontál, és nem hittél nekem.-mutattam Niall felé.- Te pedig hazudtál és összevesztünk.-fordultam Harry felé.-Ugye ez csak álom volt?-néztem felváltva a két srácra,de Ők csak összenéztek.
-Nem April, ez mind megtörtént.
-Akkor most, hogy-hogy itt vagytok?
-Bocsánatot szeretnénk kérni.-mondta Niall.
-Mindketten.-fejezte be Harry.- Sajnálom, hogy hazudtam Niall-nek és emiatt összevesztetek, de azt hittem, hogy tetszem neked és nekünk együtt van jövőnk.-halkult el a végére a hangja.
-Én pedig sajnálom,hogy nem hittem neked...és úgy megharagudtam, csak megakartalak védeni.-mosolyogva néztem mindkettőjükre és egyszerre átöleltem őket.-Akkor nincs harag?
-Nincs.-válaszoltam boldogan, mikor valaki csöngetett.
-Vendéget vársz?
-Nem tudok róla.-odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Justin vigyorgó tekintetével találtam magam szembe.-Te, hogy-hogy itt? Honnan tudtad, hogy hol lakom?
-Csak követtem Harry-éket, és szeretnék kérdezni valamit. Csak sietnem kell szóval jó lenne ha most tudnál rá válaszolni.
-Hallgatom.
-Lennél az OLLG-m a mai koncerten?-kérdezte reményteli szemekkel,de nekem fogalmam sincs, hogy mi az az OLLG.
-És ha tudhatnám az mi?
-Van egy One less lonely girl című számom és a koncerteken eközben a szám közben mindig fel jön a színpadra egy lány,akinek énekelek és szeretném ha a mai koncerten Te lennél az. Kérlek a kedvemért...a rajongók kedvéért.-nézett csillogó szemekkel.
-Hát nem is tudom.
-Kérlek, sokat jelentene számomra. Végre nem egy vadidegen lánynak kellene énekelnem.
-De hisz annyira engem sem ismersz és Én sem téged.
-Majd megismerjük egymást. Most már tényleg sietnem kell,akkor 7-re jön érted a kocsi.
-De...Én...
-Szia.
-Heló.-köszöntem el csodálkozva és bementem a lakásba.
-Ki volt az?-kérdezte kíváncsian Niall.
-Justin, és azt akarja,hogy a mai koncerten legyek az OLLG-je vagy mije.
-Ohh az tök jó.
-Ahha,biztos...-válaszoltam bizonytalanul. ''Remek végig kell ülnöm egy nem tudom hány órás JB koncertet,ahol több ezer rajongó sikongat. Nem is ismerem a számait, max. egyet-kettőt. Magáról Mr.Ego-ról meg inkább ne is beszéljünk. Most már mindegy, ezt az estét kibírom, a végén még jól is elsülhet.''

~Sziasztok! Most volt egy kis időm és összedobtam ezt a részt. Remélem tetszett a hibákért pedig bocsánat, majd kijavítom, ha lesz időm meg kedvem,de remélem nem lett benne sok.:) Várom a véleményeket és a tippeket, hogy vajon mi lesz. Talán a kibékülés kicsit könnyen ment,de...nem tudom, nincs de. Ennyi lettem volna. Valószínű hétvégén új rész.Xx~


2013. szeptember 1., vasárnap

17.fejezet Kérdezzük meg Harry-t*


April szemszöge*

-De azért szóljunk Niall-nek,hogy elmegyünk.
-Rendben.-bólintottam. Mivel saját erőmből nem tudtam volna lábra állni,ezért Harry átkarolta a derekam és úgy sétáltunk oda Niall-höz. Ő csak lepetten kapkodta köztünk a tekintetét,mert észrevette Harry kezét a derekamon.
-Ez meg mit jelentsen?-mutatott ránk Niall.-Ti most együtt vagytok?
-Hát igen.-mikor ezt ki mondta ledöbbentem,de tudtam,hogy csak azért mondta,hogy Niall ne kérdezősködjön és minél hamarabb haza vihessen.- De figyelj, haver. April már elég fáradt,ezért hazaviszem.-kiabált Harry Niall-nek. Mondjuk elég közel álltak,de a zenét így is nehezen kiabálták túl.
-Nem,majd Én haza viszem.-tiltakozott Niall. Elhúzódtam Harry mellől és szó szerint átestem Niall karjaiba és szorosan átöleltem.
-Nem kell. Maradj csak, majd Harry elvisz.
-Azt hittem,hogy nem fogsz bedőlni neki. Tegnap megígérted,hogy nem lesz semmi, akkor most mi ez az egész?-a csalódottság teljesen érződött a hangjában. Szavai nagyon rosszul estek,de most nem tehettem semmit. A legrosszabb az egészben az volt,hogy ez az egész nem is igaz,de Én mégis rosszul éreztem magam emiatt.
-Holnap mindent elmesélek.
-Vigyázz magadra.-súgta még utoljára a fülembe,ennek hatására még szorosabban öleltem.
-April, gyere menjünk.-nyújtotta felém kezét Harry. Újra ölelő karjaiba kerültem és kisétáltunk a klubból. Beszálltunk a taxiba,ami már kint várt ránk. Meglepetten néztem Harry-re,amikor a taxisofőrnek az Ő címüket adta meg.
-Mi közelebb lakunk és így legalább tudok vigyázni rád.-a két nap alatt ez volt a legszebb mondata felém, ami még őszintének is tűnt. Az állapotom miatt nem nagyon tudtam figyelni semmire. 5 perces autókázás után megérkeztünk. Harry kifizette a fuvart, felkapott az ölébe és sietős léptekkel indult a bejárathoz. Az ajtónál még mindig nem tett le, de így is kitudta nyitni. Gyorsan letett a kanapéra és bezárta az ajtót. Ledobtam a magassarkúm és eldőltem a kanapén. Harry odasétált hozzám és lehajolt elém.
-Tehetek érted valamit, esetleg hozzak, teát vagy vizet?-nézett rám csillogó tekintettel. Ahogy most rám nézett az teljesen más volt, nem a szokásos Harry. A tekintete nem olyan volt, mint tegnap a fürdőszobában vagy,mint ma a kocsiban. Most két aggódó és törődő szempár tekintett rám és ez megnyugtatott. Niall-nek igaza volt, csak azért viselkedett velem úgy,mert új voltam számára,de szerintem már Ő is belátta,hogy kettőnk között semmi nem történhet, vagyis remélem,hogy erre rájött.
-Köszönöm nem,de egy fájdalom csillapítónak most örülnék.
-De hisz ittál, nem vehetsz be gyógyszert.
-Oh tényleg el is felejtettem,de a fejem szét megy.
-Gyere inkább felviszlek, fent kényelmesebb. Ugye nem baj ha mellettem kell aludnod, mivel a buli után mindenki idejön hozzánk. A lányok persze elalszanak a fiúkkal,de Justin és Josh pont elfoglalják a két vendégszobát.
-Nekem jó itt a kanapén.
-Azt már nem. Majd 5 óra körül beesnek az ajtón részegen,és nem tudsz miattuk pihenni. Ha amiatt aggódsz,hogy rád mászok vagy valami, akkor nem kell félned.
-Én nem...csak...
-Gyere inkább felviszlek.-kapott volna fel az ölébe, de mielőtt megtehette volna leállítottam.
-Ne Harry, egyedül is menni fog.-válaszoltam. Ő csak félreállt az utamból és bámulta a bénázásomat. Úgy nézhettem ki,mint egy kisbaba, aki most tanul meg járni. Még mindig nem értem,hogy miért ilyen gyengék a lábaim és, hogy miért vagyok ennyire rosszul. Biztos, hogy nem az esti alkohol mennyiség miatt,hisz Én bírom a piát. A lépcsőnél kicsit megrekedtem, hisz nem nagyon bírtam behajlítani a térdeimet. Már vagy 5 percet szenvedhettem,de még az első fokra sem bírtam fellépni.
-Nah jó ezt nem bírom tovább nézni.-mondta Harry és egy hirtelen mozdulattal újra felkapott az ölébe. Kénytelen voltam beletörődni a helyzetembe és csak hagytam,hogy cipeljen. Fent beléptünk a szobájába, ami elég rendezett volt fiú létére, nem inkább Harry létére, egy fiúból kinézném,de Harry-ből nem. Biztos van egy privát takarítónője. Lerakott az ágyra és odament a szekrényéhez,hogy vegyen ki nekem alvós cuccot.-Ez jó lesz?-mutatott fel egy pólót és egy boxert.
-Persze, mindegy és hol tudom átvenni?
-Itt nyugodtan.-mondta és elkezdett magának is keresgélni. Én vártam egy kicsit még kiveszi magának a megfelelőt és kimegy. De csak elkezdett vetkőzni.
-Harry...khmmm.-néztem rá zavartan.
-Mi az? Csak öltözök.-mosolygott...és mégis visszatért a szokásos Harry.
-Akkor inkább kimegyek a fürdőbe.-álltam fel.
-Elfordulok és esküszöm,hogy nem fogok hátranézni.
-Nem hiszek neked.
-Megígérem.-Hátat fordított nekem és tovább vetkőzött.-Látod?
-Jó.-sóhajtottam egy nagyot és a biztonság kedvéért Én is hátat fordítottam. Elkezdtem vetkőzni,de néha-néha hátrapillantottam Harry-re. A pólója leért a combomig és a boxer is lógott rajtam,de az alváshoz megfelel. Összehajtottam a ruhámat és leraktam az egyik fotelra. Harry hezitált,hogy vegyen fel pólót vagy ne,de végül nem vett fel hisz nyár van, ilyenkor éjszaka is jó idő van. Bebújtam a takaró alá, Harry lekapcsolta a villanyt és befeküdt mellém.
-Jól mutatsz csipkében.-suttogta halkan. Először nem tudtam miről beszélt,de leesett.
-Megígérted,hogy nem fordulsz hátra.-kaptam fel a vizet.
-Én nem is fordultam meg, csak tudod a tükörben mindent láttam.-ekkor eszembe jutott,hogy a szekrény ajtaján van egy teljes alakos tükör.-És tetszett.-a sötétben nem láttam,de a hangján hallottam,hogy mosolyog, Én viszont tisztára elvörösödhettem.
-Perverz vagy Styles.-mondtam már Én is nevetve és játékosan beleütöttem a karjába.
-Nem. Csak pasi.-ez most kicsit felbosszantott,ezért inkább hátat fordítottam neki és lehúztam róla a takarót. Igen egy takaróval takaróztunk, mivel azt mondta,hogy nincs több.''Na persze, Én meg mindjárt felpattanok az egyszarvúmra és átvágtatok vele a szivárvány másik végére'' -Héé, így fázni fogok.-mondta nyávogós hangon.
-Van ilyen.-válaszoltam könnyedén és elégedetten elmosolyodtam. A hátamnál viszont éreztem,hogy emelkedik a takaró és Harry egész teste az enyémnek simult.-Na jó itt a takaród.-mondtam és visszadobtam az Ő részét.
-Nem kell. Jó nekem így.-válaszolta és már karolta volna át a derekam,de nekem ez már sok volt.
-Harry, kérlek-nem kellett folytatnom tudta mire gondolok és hátrébb húzódott.

*Reggel*
Harry karjaiban ébredtem, de, amint ráeszméltem a külvilágra rögtön leszedtem magamról ölelő karjait és erre fel is ébredt.
-Sajnálom, ez csak megszokás. Ne haragudj.-mondta sajnálkozva.
-Jó semmi baj.-válaszoltam,hisz alvás közben nem tud odafigyelni az ember arra,hogy mit csinál. Nem is fordítottam erre több gondolatot kiszálltam az ágyból és megindultam az ajtó felé. Megkönnyebbülve listáztam,hogy a lábamnak semmi baja. A fejem még fáj egy picit, de ez csak a másnaposság.
-Hova mész?
-Megszomjaztam, Te is kérsz?
-Igen, elég egy pohár víz.-bólintottam és kimentem. Halkan lesétáltam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Kivettem a hűtőből a vizet és töltöttem belőle két pohárba.
-Jó reggelt!-jött a hang a hátam mögül,amire megijedtem és hirtelen kiöntöttem a vizet a konyhapultra.-Mi az rossz a lelkiismereted, hogy így megijedsz?-kérdezte gúnyosan.
-Nem csak megijesztettél, amúgy meg megszeretném veled beszélni a tegnap estét.
-Mi az ennyire jó volt az éjszaka,hogy az Ő ruháiban flangálsz itt reggel.
-Niall, ne mond ezt. Nem történt semmi.
-Ahha, Én meg hülye vagyok, igaz?
-Nem! Harry csak segített mivel hirtelen rosszul lettem és nem akartam neked szólni, mert nem akartam tönkre tenni az estédet.
-Hát úgy látszik még is sikerült,de még a reggelemet is.
-Sajnálom,de hinned kell nekem.
-Akkor miért mondta Harry,hogy együtt vagytok?
-Csak, hogy ne kérdezősködj és eljöhessünk,mert iszonyatosan rosszul voltam.
-Nem tudom April, ez nekem elég átlátszónak tűnik.
-Istenem.-hirtelen teljesen tehetetlennek éreztem magam.-Tudod mit, akkor kérdezd meg Harry-t.
-Oké kérdezzük.-válaszolta és felmentünk az emeletre. Előtte még feltakarítottam,amit kiöntöttem és felvittem Harry vizét. Niall hirtelen berontott a szobába,ahol a kis göndör épp valami rajzfilmet nézett.
-Mit csináltál April-lel az éjjel?-kérdezett rá rögtön a mérges szöszi.
-Kérlek mond el neki,hogy nem történt semmi,mert nekem nem hisz. 
-Hát...öhhmmm.
-Hallgatlak.-sürgette Niall. Nem értem Harry miért dadogott, és miért nem vágta rá az igazságot.
-Haver, tudom, hogy nagyon jóba vagytok meg minden, de hidd el a mi kapcsolatunk nem fog a barátságotok útjába állni.
-Hogy miii?-kérdeztem döbbenten. A szemöldököm az egekbe szaladt, az állam pedig már az alsó szintet is súrolta volna, ha nem lett volna padló a lábunk alatt. Niall lesajnálóan rám nézett és kiviharzott a szobából.- Mi volt ez az egész??-vontam kérdőre Harry-t.
-Hát szerintem nem kell tovább titkolnod,hogy mit érzel irántam. 
-Te meg mi a francról beszélsz?
-Látom, hogy nézel rám, nem kell tagadnod, hogy teljesen oda meg vissza vagy tőlem.-nekem se kellett több a kezemben lévő pohár vizet az arcába borítottam. 
-Tudod mit Styles, akkor se kellenél ha Te lennél az utolsó pasi a Földön.-Felkaptam a ruháim és kirohantam a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem ledobtam Harry szobájának ajtaja elé a cuccait és,amilyen gyorsan csak lehetett kirohantam a házból. Hívtam egy taxi-t és haza mentem...

~Meglepetééééés! Holnap akartam kirakni,de nem bírtam tovább, főleg a kommentek miatt és a 2 újabb feliratkozó miatt. Iszonyatosan köszönöm!! 
--Nah szerintetek Niall és April kibékülnek? Vagy Harry mindent tönkretett? Vagy talán Harry észhez tér és helyre hozza? Vagy Harold-nak épp ez volt a célja? Kíváncsi vagyok Ti mit gondoltok.:)-- 
Holnap suli.:( Nah mindegy is,kitartás, már csak 288 nap és nyári szünet.:D CSAK.:/ A kövi rész érkezése bizonytalan,de igyekszem.Xx~