39.fejezet Nem ismer lehetetlent*

April szemszöge*

Próbáltam minél jobban takarni az arcom, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Kristen kicsit furán érezhette magát, főleg úgy hogy legszívesebben odafutott volna.

-De figyi, engem nem ismernek szóval én odamehetek,nem?-láttam rajta, hogy ez minden vágya, és ha engem nem vesznek észre tőlem még el is mehet velük.

-Tőlem, csak engem ne hozz szóba légyszi.-alig fejeztem be a mondatot már rohant is oda. Meghozták az rendelésünket, szóval én inkább kicsit beljebb ültem a falhoz, hogy még észrevehetetlenebb legyek és a telefonomat nyomogatva fogyasztottam el az italom.

-Szia April! Hát te mit csinálsz errefelé?-ült le mellém régi barátom.

-Brody! Kérlek, menj el! Nem akarom, hogy Justin észrevegyen.

-Nyugi el van foglalva egy francia kis tyúkkal.-nézett feléjük grimaszolva.

-Az a francia kis tyúk az ismerősöm.

-Bocs, nem tudtam.

-Talán néha gondolkodhatnál mielőtt megszólalsz!

-Jó, mindegy. De te hogy kerülsz ide?

-Itt kaptam állást.

-Egy munkáért ideköltöztél? Nehezen hiszem. Nem inkább a múlt elől menekülsz?

-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem csodálkozva, mert gondolom a Niall-ös dolgot csak nem kotyogták ki a sajtónak, hisz az árt annak a fényes hírnevüknek.

-Hát nem Chris miatt jöttél el?

-Hát igaz, hogy szörnyű dolgot tett, amit biztosan nem fogok neki megbocsátani, de miatta nem jönnék el otthonról.

-Azt hittem. Most épp azon mesterkedik, hogy elkapjon. Már fél Angliát felkutatta, hogy megtaláljon.

-Micsoda? Miért?-a döbbenet egy villámcsapásként süvített végig rajtam, hisz gondolni sem mertem volna, hogy idáig fajulnak a dolgok.

-Tudod, hogy milyen! Ha őt megbántják, akkor bármire képes, hogy visszaadja, csak százszorosan.

-De én nem bántottam meg! Hisz ő támadt nekem, és olyan dolgokra kényszerített, amit én nem akartam és most még szépen fejeztem ki a történteket.

-Tudom hogy a gyógyszerekkel már túlzásba ment. Én mondtam neki, hogy addig nem kellene elmennie, de meg sem hallotta.-a szemeim kikerekedtek és szájtátva bámultam Brody-ra.

-Hogy mi?-kérdeztem élesen.

-Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ugye nem is tudtál róla?-nézett reménykedve, hogy azt mondom, hogy ''de tudtam, azért csodálkozom ennyire''. Egy bólintással válaszoltam és folytatta.-Miután betört hozzád és meglátta ott Niallt azóta utánad ''nyomoz''. Minden mozdulatodat követte és mivel akkor visszautasítottad úgy gondolta, hogy ezt vissza kell adnia valahogy és azt látta a legjobbnak ha belecsempész különféle nyugtatókat és altatókat a teádba és az ételeidbe, de olyanokat, amik még egy lovat is kiütnének.-a szemeim az eddiginél is jobban elkerekedtek és most már összeállt a kép. Minden egyes kis darabka meg van, amiről eddig fogalmam se volt.

-És te erről tudtál?

-Hát igazából...

-Nem kell a mellé beszélés! Tudtad, hogy ezt csinálja vagy nem?-nem volt szükségem a válaszára, hiszen csak lehajtotta a fejét.-Kérlek most menj innen!

-De megmagyarázom! Tudod, hogy bármire képes és ha elmondtam volna akkor velem is kiszúrt volna, annak ellenére, hogy a testvérem.

-Ne-ne! Csak ne magyarázkodj! Menj!

-Sajnálom!-mondta miközben felállt és megsimította a vállam. A most történtek hirtelen jöttek szóval gondolkodás nélkül felkaptam a táskám és kirohantam a kávézóból. Már az sem érdekelt, hogy Justin észrevesz csak el akartam onnan tűnni, de legszívesebben inkább a Föld felszínéről tűntem volna el. Körülbelül fél óra alatt visszaértem az árvaházba és mielőtt bárki meglátott volna felszaladtam a szobámba. Ledobtam a cuccaim és ledőltem az ágyra. A fejem már majdnem szétment és a hasam is fájt és még hányingerem is volt.

-Hát ez nem az én napom.-jelentettem ki határozottan és az ölembe vettem a laptopom. Meglepődve vettem észre, hogy jött egy e-mailem, úgy is tudtam, hogy Liz írt ezért kicsit megkönnyebbülve nyitottam meg.

Kedves April,

   Örülök, hogy már írtál. Nagyon hiányzol mindannyiunknak és örülnénk ha visszajönnél hozzánk, de tisztában vagyunk vele, hogy neked jobb ott és a körülmények is nyugodtabbak, ezért már el tudtuk fogadni a döntésed. Suzy még mindig beteg és egyre rosszabb a helyzet. Talán torokgyulladása van de reméljük, hogy rendbe jön. Neki is nagyon hiányzol...minden este érted sír és arról álmodozik, hogy te nem is mentél el és pillanatokon betoppansz. Mi tudjuk, hogy ez nem így van, de ő még nagyon kicsi, ahhoz hogy felfogja.

   A szavaidból nem arra következtetek, hogy eltudnád felejteni Niallt. Kétségkívül szerelmes vagy belé és ez csodálatos, hisz ő is ugyanezt érzi. Ma megint itt járt és téged keresett...Talán most haragudni fogsz, de kérlek ne tedd! Már két hete folyamatosan ide jár és tudom, hogy nem fogja feladni. Az arca megviselt és a szemei még mindig pirosak...gondolom a sírástól. Érted ezt? Egy férfi utánad sír, és nem is akárki, hisz Ő Niall Horan! Egyáltalán van fogalmad arról, hogy hány lány lenne a helyedben? Na mindegy is! Attól eltekintve, hogy híres...az érzelmei őszinték és nem tudom hogyan, de teljesen magadba bolondítottad, ami szerintem nem sok embernek sikerülne. Bárkit megkaphatna, de ő téged akar és ezt meg kellene becsülnöd. Lehet, hogy elkövettem egy óriási nagy marhaságot, de később még megfogod nekem köszönni. Elmondtam neki, hogy hol vagy...

~Hahhi! Remélem tetszett a rész és már várjátok a folytatást! Köszönöm az előző részhez a komikat és az új olvasókat! Jó szilveszteri bulizást és Boldog Új Évet Mindenkinek! Jövőre ''találkozunk''!Xx~