36.fejezet Ha szereted őt el kell engedned*

April szemszöge*

Kicsit kinyújtóztam és arrébb csúsztam, hogy hozzá bújhassak Niall-höz, de mikor kinyitottam a szemem már csak a hűlt helyét találtam. Rápillantottam az órára és még csak 7:10-et mutatott. A tegnap este történtekre nem tudom, hogyan reagáltak a srácok,ezért most kicsit félve hagyom el a szobát vagyinkább megvárom míg Niall visszajön, de mi van ha azt hiszi,hogy még alszom és nem akar zavarni.

Tíz perces várakozás után erőt vettem magamon és elindultam a földszintre. Halkan és lassan próbáltam lemenni a lépcsőn,de mivel falépcső nem sok esélyem volt hang nélkül végigmenni rajta, mert minden egyes kis mozdulatnál recsegett. Mikor leértem a nappaliban nem volt senki, gondoltam megnézem a konyhában hátha ott van. Nem is tévedtem sokat, csak az a baj, hogy nem volt egyedül.

-Jó reggelt!-köszöntem halkan.

-Neked is! Kérsz kávét?-kérdezte halvány mosollyal.

-Igen, köszönöm.-válaszoltam és leültem a pulthoz. Lehajtott fejjel ültem ott és a pulcsim szélét gyűrögettem. Csak egy lopott pillantást vetettem a velem szemben ülő fiúra. Zöld szemei engem mértek végig, de semmilyen érzelem nem tükröződött belőlük...rideg és üres szempár. A máskor mindig csillogó tekintet elvesztette varázsát. Fejemet újra lehajtottam és tovább piszkáltam a pulcsimat, mikor Niall leült mellém a kávémmal és egy apró puszit nyomott a homlokomra. 

-Niall! Azt hiszem erre kíváncsi leszel!-szólalt meg reggeli rekedtes hangján Harry. 

-Nem érdekel mit pletykálnak össze-vissza az újságok!

-De ezeket látnod kell!

-Ezeket?-kérdezte meglepődötten a szőkeség mellettem mire barátja elé rakott négy különböző újságot. Egy pillanatra odanéztem és láttam, hogy én is szerepelek néhány képen.

''Niall Horan barátnője megőrült?'' ''A One Direction szöszijének újdonsült barátnője két fiú közt örlődik! Vajon a lány kit választ?'' April Scott meghódítja a sztárvilágot! Először Justin Bieber-rel járt most pedig a 1D szőke hercegével! Vajon ki lesz a következő?'' Ezeket megpillantva összeszorult a szívem. Miért kell ezt csinálniuk? Enélkül is van elég bajom nem kell, hogy még a sajtó is rajtunk csámcsogjon.-Ne is figyelj ezekre! Épp nincs más dolguk.

-Most komolyan ezek után még itt vigasztalod? Látom elment a józan eszed, mert fel sem tudod fogni, hogy mit tett!

-Ne kezd már te is! Úgy beszélsz mintha te lennél az ártatlanság védőszentje! Ébresztő, vedd már észre, hogy nem vagy különb egyikünknél sem!

-Niall! Hagyd csak! Igaza van, jobb ha most elmegyek.-szóltam közbe a 'kis' vitájukba, mert már nem bírtam tovább hallgatni, hogy miattam veszekednek. Felálltam a konyhapulttól és elindultam kifelé, mivel a tegnapi öltözetem vállalhatatlan volt, ezért Niall odaadott egy pulcsit, ami még nagyjából jó is rám.

-Ugye azt nem gondoltad komolyan, hogy ilyen könnyen elmehetsz? Jövök veled!-jött utánam és beszállt mellém az autóba.

-Nem kell velem jönnöd! A végén még azt mondják, hogy én nem engedlek el, hogy rád akaszkodom.

-Nem érdekel mit mondanak! A srácok, a szüleim, Greg az újságírók vagy a rajongók! Ez az én életem, már elegem van abból, hogy mindent ők akarnak irányítani.-még sosem láttam ilyennek, mintha most lenne teljes. Csak most látom valójában, hogy mennyi minden aggasztja őt és szerintem ő is megkönnyebbült, hogy ezeket elmondhatta valakinek és nagyon örülök, hogy én vagyok az a valaki. Az út további része csöndesen telt és mikor odaértünk a házhoz már megkönnyebbülve könyveltem el magamnak, hogy Chris kocsija nincs ott. A házban óriási felfordulás volt, mintha egy hurrikán csapott volna le rá.-Ez rosszabb, mint gondoltam!-nézett körül.-Az meg mi ott a falon?-sietett oda.-Ez vér?Mondd, hogy ez nem a te véred!-egy pillanatra nem jutott eszembe mit is válaszolhatnék, nem akarom, hogy ennél is jobban felhúzza magát.

-Hát tudod...az csak. Beütöttem a fejem.

-Hol? Jól vagy? Ne vigyelek el orvoshoz?-rohant hozzám és elkezdte a fejemet vizsgálni.

-Dehogyis! Jól vagyok, semmi bajom!

A délután hátralévő részét velem töltötte és segített kitakarítani a házat is. Hat óra körül már haza kellett küldenem, hisz a többiek biztos már hiányolják és tényleg nem akarom, hogy azt higgyék, hogy ki akarom sajátítani őt. Nehézkesen, de végül sikerült rávennem, hogy haza menjen.

-Ígérd meg, hogy senkit nem engedsz be rajtam kívül és ha valami baj van felhívsz!

-Megígérem, de most már tényleg menned kéne.

-Oké. Szia!-hajolt közel hozzám és nyomott egy csókot ajkaimra.

-Szia!-köszöntem el tőle és indultam volna a konyhába mikor megszólalt a csengő.-Nah mi az itt hagytál valamit?-nyitottam ki mosolygósan az ajtót, de hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly mikor megláttam kik állnak az ajtóban.-Ti meg, hogy kerültök ide? Mit akartok?

-Csak beszélni szeretnénk veled...Niall-ről!-arrébb álltam, hogy bejöhessenek.

-Gyertek csak beljebb és foglaljatok helyet.-ahogy felajánlottam kényelembe is helyezték magukat a kanapén.

-Szép ez a ház!-nézett körbe Maura.

-Kérlek, nem kell ez a képmutatás a tegnapi után. Térjetek a lényegre.

-Reggel a srácok is látták az újságokat és ők sem díjazzák, hogy a paparazzik ilyeneket hordanak össze és a banda hírnevére sincs jó hatással.

-Ezzel meg mire szeretnél kilyukadni?

-Talán nem fog tetszeni a következő ötlet, de ezt Niall és a banda érdekében tennénk, és ha jobban átgondolod, akkor belátod, hogy tényleg ez a legjobb megoldás.

-Greg, ehelyett a kis monológ helyett elmondhatnátok már, hogy mit szeretnétek!

-Szakíts Niall-el! Költözz el vagy mit tudom én, de lépj ki az életéből.

-Hogy mi?

-Arra szeretnénk kérni, hogy...

-Jól hallottam, csak nem hiszek a fülemnek.

-Tudjuk, hogy ez így elég rosszul hangzik, de idővel túl lennél rajta és ő is rajtad.

-Ez mégis hogy jutott eszetekbe?! Hagyjak itt mindent, az életemet csak azért, mert ti azt kéritek?

-Tudjuk, hogy nehéz munkát keresni máshol és egy lakás vagy egy ház is drága, ezért gondoltunk erre is.-vett elő Harry valamit a zsebéből és felém nyújtotta.

-Ti most komolyan azt hiszitek, hogy lefizethettek? Most azonnal takarodjatok innen és vigyétek a retkes pénzeteket is!-mondtam elég nyugodt hangon, de legszívesebben ordítottam volna.

-April, azért gondold át és ezt is itt hagyom!

-Menjetek innen és a pénzt is vigyétek, addig amíg szépen mondom!-álltam fel és 'kikísértem' őket,de mielőtt elmentek volna egy mondat kikívánkozott.-Gerg, tőled azért többet vártam és Harry te...inkább rád nem mondok semmit.-becsaptam az ajtót és lassan lecsúsztam a földre. A könnyeim elkezdtek záporozni és legbelül úgy éreztem, mintha széttéptek volna.