38.fejezet Half a heart without you*

April szemszöge*

 Drága Liz,

     Tudom, megígértem hogy amint ideérek írok neked, de nem volt sok időm.Ezalatt a két hét alatt otthonosan berendezkedtem és a környékkel is megismerkedtem. Párizs csodaszép, bárcsak te is itt lehetnél velem, biztos vagyok benne, hogy imádnád. Mivel beszélem a nyelvet ezért könnyű volt beilleszkednem. Nagyon kedvesek velem a nevelőnők és a gyerekek tündériek. 

   Próbálom magam teljesen elzárni a külvilágtól és a hírektől, hogy véletlenül se tudjak meg semmit Niall-ről. Felejteni szeretnék, új életet kezdeni, de ha hagyom, hogy a múlt kísértsen akkor nem fog menni. Talán ezek az utolsó szavaim róla. Nem akarom teljesen elfeledni, csak a szívem egy olyan részébe zárni, amit néhanapján kinyitok, hogy emlékezhessek a régi időkre. Hisz hogy is tudnám semmivé tenni az együtt töltött perceket, azokat a gyönyörű kék szemeket, az édes ajkakat, az összekuszált szőke tincseket...Már megint elkalandoztam. Ez nap mint nap megtörténik. Csak meredek a távolba és az ő arca lebeg előttem. Édesen rám mosolyog, jobb kezével beletúr a hajába amitől kicsit dúsabbnak tűnik és ez még helyesebbé varázsolja őt. Arcvonásai lágyak, tekintete nyugalmat sugároz...de aztán az egyik pillanatról a másikra változik át minden tündérmeséből rémálommá. Megjelenik Maura, Greg, a srácok és megpróbálják elcsalogatni onnan. Szegénykém döntésképtelen és csak kapkodja fejét közöttünk, de végül rám pillant. ,,Sajnálom'' mondja és akár egy szellő, hirtelen elsuhan mellettem és eltűnik.  Ekkor mindig visszatérek a valóságba és folytatom a teendőim, mintha semmi sem történt volna. Csak az foglalkoztat, hogy vajon gondol-e rám? Foglalkoztatja-e hogy hová tűntem? 

   Ennyi elég is az én zűrös lelkivilágomról. Inkább mesélj magadról! Hogy vagytok? Hogy alakulnak a dolgok közted és Jeremy között? Mi van a kis Suzy-val? Jobban van már? Add át az üdvözletem a többieknek is.

Ölel és puszil April

Miután elküldtem Liznek az e-mailt kikapcsoltam a laptopom és visszamentem a gyerekekhez. A mai napom szabad, de inkább itt töltöm. Még így sem hoz lázba a vásárlás gondolata, hogy itt vagyok Franciaországban. Épp ebédidő volt ezért helyet foglaltam a többiek mellett az ebédlőben, nem volt sok étvágyam ezért csak egy pohár vizet ittam. Pillanatokra elkalandozhattam mivel Kristen elkezdte lökdösni a vállam.
-April, minden rendben?
-Persze, csak elbambultam.
-Még el is hinném, ha az elmúlt két hét minden pillanatában nem ezt csináltad volna. Látom rajtad, hogy valami bánt.
-Nem vészes, csak egy kis honvágy.
-Figyelj csak, az én napom is szabad. Van kedved eljönni velem vásárolni?-kérdezte mosolygósan és láttam rajta, hogy minden erejével azon van, hogy engem felvidítson. A vásárlás az utolsó dolog, amihez most kedvem van, de nem akarom megbántani, mindig olyan kedves velem.
-Persze, mehetünk csak átöltözöm.
-Oké, akkor tíz perc múlva találkozzunk a bejáratnál.-válaszolta és már rohant is készülődni. Én ráérősen felsétáltam a szobámba és kiszedtem pár göncöt és két perc alatt belebújtam. Mivel errefelé is a tél az tél, ezért melegen öltöztem. Ahogy visszapakoltam a szekrénybe a cuccokat az egyik fogasról leesett egy felső. A bőröndöm a szekrénybe raktam és így arra esett, de mikor lehajoltam érte észrevettem, hogy valami még van a bőröndben. Felnyitottam és az ismerős ruhadarabot a kezembe vettem. Niall pulcsija volt, amit aznap este adott...Az arcomhoz emeltem és hirtelen megcsapta az orrom az az ismerős illat.
-Lementem, de még nem voltál ott, gondoltam...-rontott be a szobába Kristen, aminek a hatására a kezemben tartott ruhadarabot hirtelen behajítottam a szekrénybe.-Zavarok? Akkor inkább megvárlak kint.
-Nem, dehogy! Már kész vagyok, mehetünk!-Kicsit zavarban voltam, hogy meglátott engem egy pulcsit szorongatva, de nem érdekel és nem is tartozik rá. Busszal bementünk a központba és shoppingtársam, eszeveszett tempóban kezdett a boltok és a rengeteg ember közt rohangálni. Nem csodálom, hisz közeledik a karácsony, ilyenkor az egész világ őrült vásárlásba kezd. Nem értem miért olyan különleges, hisz ugyanolyan nap, mint a többi. Mégis nagy felhajtást rendeznek belőle az emberek. Már kicsit fárasztó volt a járkálás és rosszul is lettem a tengernyi ember közt, ezért megkértem Kristent, hogy üljünk be egy csendes helyre. Találtunk is egy hangulatos és csendes kávézót. Lepakoltunk az egyik asztalnál és egy kedves pincérsrác odajött és felvette a rendelésünket. Kristen arca már rákvörös volt ahogy a fiúra nézett és próbált is szóba elegyedni vele, de nem sok sikerrel,mert össze-vissza gagyogott zavarodottságában. Épp az itallapot nézegettem és csak egy másodpercre pillantottam ki mögüle mikor megláttam egy ismerős arcot.
-Ők meg mit keresnek itt?-mondtam ki hangosan. Kijelentésemre partnerem is felfigyelt és arra fordult, amerre épp bámultam.
-Jézusom...Ő-ő....
-Shhhh! Nem akarom, hogy észrevegyenek, szóval kérlek ne vond ránk a figyelmet!
-Miért? Ismered őket?
-Sajnos, igen...

~Haliii, így a késői órákban! Köszönöm, hogy az előző részre több komment érkezett, habár csak eggyel, de nekem már ez is öröm. Remélem tetszett a rész! Na szerintetek kik lesznek ott? Várom az ötleteket!Xx~