40.fejezet Érted megéri sokat veszíteni*

Zene

April szemszöge*

A szívem hevesebben kezdett verni és a levegővétel is nehezemre esett. Nem olvastam tovább az üzenetet csak azt, hogy mikor küldte...Tegnap 18:34-kor és most már 17:10 van. Nem hiszem, hogy a hír hallatára rögtön repülőgépre pattant és épp idetart, vagyis inkább remélem. Nem bírnék ezek után a szemébe nézni, fáj amit tettem vele és már a bűntudat is felemésztett,de nem tehettem mást. Nem akartam elszakítani a szeretteitől, hiszen mi lett volna akkor ha rájövünk, hogy köztünk ez még sem működik, akkor nem maradt volna senki, aki támogatta volna, de így most ott a családja, akik szeretik őt, csak engem nem szeretnek mellette látni.

-April! Látogatód van!-erre a mondatra megállt bennem az ütő és ledermedtem. Nem! Nem lehet ő!Nem akarom, hogy ő legyen!-April!

-Hogy néz ki?

-Szőke, magas, jól öltözött. Bájos, kisfiús arca van. Talán ő a barátod?-kérdezte Mrs.Harris. Kérdését figyelembe sem véve távoztam a helyiségből. A kezeim remegtek, ennek csillapítására elkezdtem szorongatni hátha enyhül, de semmi változás. Lassan sétáltam lefelé a lépcsőn, hogy több időm legyen felkészülni a látványra, az érzésre, a találkozásra. Mikor kiléptem a bejárati ajtón a szél belekapott a hajamba és majdnem lefújta rólam a dzsekit is. Kicsit összébb húztam magamon a kabátot és tovább folytattam utamat. Lehajtott fejjel lépkedtem a kapuig és próbáltam leplezni az érzéseim, de nem hiszem, hogy sok sikerrel. Becsuktam magam mögött a főkaput és óvatosan felpillantottam váratlan vendégemre. Szemei csillogtak, de nem tudtam eldönteni, hogy a boldogságtól, a szomorúságtól vagy csak egyszerűen a szél bántja a szemét. Tekintetét végigvezette rajtam, ahogy én is rajta. Arca megviselt és piros volt a hűvös fuvallat hatására. 

Niall szemszöge*

Amint megtudtam Liztől, hogy April hol tartózkodik azonnal azt gondoltam, hogy muszáj meglátogatnom, de aztán jobban végigvezettem a fejemben a történéséket és rájöttem, hogy mi van ha azért ment el mert már nem szeret, vagy nem is tudom. De biztosan nyomós oka lehetett rá ha még el sem köszönt és senkinek nem szólt róla, hogy mit tervez.Beletörődve helyzetembe hazamentem és levágódtam a kanapéra, bekapcsoltam a tévét és az egyik zenecsatornán épp rólam és April-ről volt szó. Amint elkezdték hablatyolni a hülyeségeiket ki is kapcsoltam, nem vagyok kíváncsi arra, hogy milyen hazugságokat beszélnek rólunk. A távirányítót ledobtam az asztalra és elterültem a kanapén.

-Helló,helló, helló!-ült le Harry vigyorogva az egyik fotelbe.-Mi van veled? Miért vagy ennnyire lelombozódva? 

-Hát ha eddig még a nagy arcod és egód miatt nem jöttél volna rá két hete lelépett a barátnőm szó nélkül. Azt sem tudtam, hogy él-e vagy már rég halott. Fogalmam sem volt a kilétéről, de ma megtudtam hol van de mégis úgy érzem, hogy nem kellene odamennem, hisz azért hagyott itt mert nem akart velem lenni, ezért csak megkönnyítem a dolgát ha nem zaklatom.

-Tudom haver, hogy fontos volt neked az a csaj, de túl kell tenned magad rajta és keresni egy másikat. Találsz nála ezerszer jobbat és nekem elhiheted.

-Talán találnék se perc alatt, de tudod...nekem mégsem kell más, nekem csak ő kell. Miket beszélek? Honnan is tudhatnád, hogy mi az a szerelem?!

-Tényleg csak ő kell neked?

-Hát nem erről beszélek éppen?

-El kell mondanom valamit, de előtte meg kell ígérned, hogy nem fogsz nagyon kiakadni és nem fogsz őrjöngeni és nem utálsz meg ezért!

-Mondd már mi az!

-Ígérd meg!

-Jó megígérem, csak mondd már!

-Maura, Greg és én két hete elmentünk April-hez, azutáni nap mikor elmondta, hogy ő rabolt el téged.-kíváncsi szemeket meresztettem a göndörre és vártam, hogy végre kibökje a lényeget.-Talán így visszagondolva nem az volt a legjobb megoldás és ezt megerősítette az is, hogy az elmúlt hetekben teljesen padlót fogtál.

-Harry mondd már a lényeget!-kiabáltam rá erélyesen.

-Mi küldtük el Aprilt!-kiabált hevesen, de a végére hangja elhalkult.

-Ismételd meg!-beszéltem hozzá most már feldühödve, de nyugodt hangon.

-Miattunk ment el April!-suttogta halkan.-Ahogy mondtam, átmentünk hozzá és megkértük arra, hogy hagyjon el téged...és még pénzt is felajánlottunk neki.

-Mit csináltatok?!

-Pénzt ajánlottunk neki, hogy elmenjen.-hangja már alig volt hallható és fejét lehajtotta, hogy még véletlenül se tudjak belenézni szemébe, de nem is akartam. Ezek után pedig nagyon vissza kellett fognom előtörekvő indulataimat, hisz nem akartam hülyeséget tenni, még úgy sem, hogy tudtam,nem bánnám meg.

-Menj a szemem elől!

-Tudom, hogy most haragszol, de csakis érted tettük!

-Hahhh! Nehogy még a végén megköszönjem nektek, hogy elüldöztétek Őt. Lehet hogy számodra nem jelent semmit de nekem igenis sokat jelent, olyan érzés ez mintha kitépték volna a szívem odadobták volna egy kutyának, hogy kicsit játsszon vele aztán meg visszarakták volna...nyálasan, megrágcsálva.

-Niall én sajnálom, de azt hittük hogy így jobb lesz mindenkinek.-sajnálkozását egyáltalán nem vettem figyelembe, hiszen tudtam, hogy csak üres szavak, amikkel megpróbál enyhíteni saját helyzetén. Felkaptam mobilomat és tárcsáztam a reptér számát. Megkérdeztem mikor indul a legközelebbi párizsi járat. Szerencsémre pont odaérek a következőre. Most semmi nem járt a fejembe csak az, hogy még helyre tudjam hozni, amit ők elrontottak nekem.

**Párizs**

Fejvesztve rohantam ki a repülőtérről, hogy végre találjak magamnak egy taxit. Bediktáltam a címet, amit kaptam Elizabeth-től és már haladtunk is a kitűzött cél felé. Negyedóra alatt oda is értünk az árvaház elé. Kifizettem a sofőrnek az utazásom árát és már igyekeztem is a bejárat felé érdeklődni, April-ről. A nevelőnők nem voltak hajlandók beengedni inkább azt mondták várjam meg idekint. Elég hűvös volt ezért összehúztam magamon a bőrdzsekimet és zsebre dugott kézzel vártam rá. Csak abban reménykedem, hogy nem hiába utaztam el idáig és hogy nem egyedül fogok visszamenni. Nem kellett sokat várnom, perceken belül megjelent. Mikor kilépett a kapun hosszú barna haját hátrafújta a szél így teljes rálátást nyújtva arcára. Fejét lehajtva közeledett felém és egyszer csak megállt tőlem pár lépésre és tekintetét nekem szegezte. Nem kellettek szavak, ahhoz hogy tudjuk mire gondol a másik. Megakartam ölelni, csókolni, érezni édes illatát, amitől melegség járja át testem.

-Nem is tudom mit mondhatnék.-hallottam meg lágy, erőtlen hangját. Figyeltem minden mozdulatát, minden egyes levegővételét.

-Harry mindent elmondott.-kijelentésemre szemei felcsillantak és csak bámult rám, akár egy ártatlan kis bárányka.

-De ez nem változtat semmin.

-Igen is változtat. Tudom azt gondoltad, hogy ez lesz mindenki számára a legjobb, de azt észre sem veszed, hogy mindketten szenvedünk?

-De igen. Csak nem akartam, hogy elveszítsd a családod, mert mi van ha ez a kötődés ami köztünk van egy kis idő után elmúlik. Akkor nem lenne ki támogasson, hisz miattam hátat fordítottál nekik.

-Látom még mindig nem érted. Eddig mindig azzal törődtem mit gondolnak rólam mások és mindig csak az ő véleményük alapján cselekedtem, de egy kis ideje rájöttem, hogy ez nem így működik és én akarom irányítani az életem. Nem érdekel ha emiatt elhagynak, hisz ha igazán szeretnek akkor a döntéseimmel és a hibáimmal együtt is szeretni fognak. Te pedig pontosan ezt teszed, ezért érted megéri sokat veszíteni.

39.fejezet Nem ismer lehetetlent*

April szemszöge*

Próbáltam minél jobban takarni az arcom, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Kristen kicsit furán érezhette magát, főleg úgy hogy legszívesebben odafutott volna.

-De figyi, engem nem ismernek szóval én odamehetek,nem?-láttam rajta, hogy ez minden vágya, és ha engem nem vesznek észre tőlem még el is mehet velük.

-Tőlem, csak engem ne hozz szóba légyszi.-alig fejeztem be a mondatot már rohant is oda. Meghozták az rendelésünket, szóval én inkább kicsit beljebb ültem a falhoz, hogy még észrevehetetlenebb legyek és a telefonomat nyomogatva fogyasztottam el az italom.

-Szia April! Hát te mit csinálsz errefelé?-ült le mellém régi barátom.

-Brody! Kérlek, menj el! Nem akarom, hogy Justin észrevegyen.

-Nyugi el van foglalva egy francia kis tyúkkal.-nézett feléjük grimaszolva.

-Az a francia kis tyúk az ismerősöm.

-Bocs, nem tudtam.

-Talán néha gondolkodhatnál mielőtt megszólalsz!

-Jó, mindegy. De te hogy kerülsz ide?

-Itt kaptam állást.

-Egy munkáért ideköltöztél? Nehezen hiszem. Nem inkább a múlt elől menekülsz?

-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem csodálkozva, mert gondolom a Niall-ös dolgot csak nem kotyogták ki a sajtónak, hisz az árt annak a fényes hírnevüknek.

-Hát nem Chris miatt jöttél el?

-Hát igaz, hogy szörnyű dolgot tett, amit biztosan nem fogok neki megbocsátani, de miatta nem jönnék el otthonról.

-Azt hittem. Most épp azon mesterkedik, hogy elkapjon. Már fél Angliát felkutatta, hogy megtaláljon.

-Micsoda? Miért?-a döbbenet egy villámcsapásként süvített végig rajtam, hisz gondolni sem mertem volna, hogy idáig fajulnak a dolgok.

-Tudod, hogy milyen! Ha őt megbántják, akkor bármire képes, hogy visszaadja, csak százszorosan.

-De én nem bántottam meg! Hisz ő támadt nekem, és olyan dolgokra kényszerített, amit én nem akartam és most még szépen fejeztem ki a történteket.

-Tudom hogy a gyógyszerekkel már túlzásba ment. Én mondtam neki, hogy addig nem kellene elmennie, de meg sem hallotta.-a szemeim kikerekedtek és szájtátva bámultam Brody-ra.

-Hogy mi?-kérdeztem élesen.

-Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ugye nem is tudtál róla?-nézett reménykedve, hogy azt mondom, hogy ''de tudtam, azért csodálkozom ennyire''. Egy bólintással válaszoltam és folytatta.-Miután betört hozzád és meglátta ott Niallt azóta utánad ''nyomoz''. Minden mozdulatodat követte és mivel akkor visszautasítottad úgy gondolta, hogy ezt vissza kell adnia valahogy és azt látta a legjobbnak ha belecsempész különféle nyugtatókat és altatókat a teádba és az ételeidbe, de olyanokat, amik még egy lovat is kiütnének.-a szemeim az eddiginél is jobban elkerekedtek és most már összeállt a kép. Minden egyes kis darabka meg van, amiről eddig fogalmam se volt.

-És te erről tudtál?

-Hát igazából...

-Nem kell a mellé beszélés! Tudtad, hogy ezt csinálja vagy nem?-nem volt szükségem a válaszára, hiszen csak lehajtotta a fejét.-Kérlek most menj innen!

-De megmagyarázom! Tudod, hogy bármire képes és ha elmondtam volna akkor velem is kiszúrt volna, annak ellenére, hogy a testvérem.

-Ne-ne! Csak ne magyarázkodj! Menj!

-Sajnálom!-mondta miközben felállt és megsimította a vállam. A most történtek hirtelen jöttek szóval gondolkodás nélkül felkaptam a táskám és kirohantam a kávézóból. Már az sem érdekelt, hogy Justin észrevesz csak el akartam onnan tűnni, de legszívesebben inkább a Föld felszínéről tűntem volna el. Körülbelül fél óra alatt visszaértem az árvaházba és mielőtt bárki meglátott volna felszaladtam a szobámba. Ledobtam a cuccaim és ledőltem az ágyra. A fejem már majdnem szétment és a hasam is fájt és még hányingerem is volt.

-Hát ez nem az én napom.-jelentettem ki határozottan és az ölembe vettem a laptopom. Meglepődve vettem észre, hogy jött egy e-mailem, úgy is tudtam, hogy Liz írt ezért kicsit megkönnyebbülve nyitottam meg.

Kedves April,

   Örülök, hogy már írtál. Nagyon hiányzol mindannyiunknak és örülnénk ha visszajönnél hozzánk, de tisztában vagyunk vele, hogy neked jobb ott és a körülmények is nyugodtabbak, ezért már el tudtuk fogadni a döntésed. Suzy még mindig beteg és egyre rosszabb a helyzet. Talán torokgyulladása van de reméljük, hogy rendbe jön. Neki is nagyon hiányzol...minden este érted sír és arról álmodozik, hogy te nem is mentél el és pillanatokon betoppansz. Mi tudjuk, hogy ez nem így van, de ő még nagyon kicsi, ahhoz hogy felfogja.

   A szavaidból nem arra következtetek, hogy eltudnád felejteni Niallt. Kétségkívül szerelmes vagy belé és ez csodálatos, hisz ő is ugyanezt érzi. Ma megint itt járt és téged keresett...Talán most haragudni fogsz, de kérlek ne tedd! Már két hete folyamatosan ide jár és tudom, hogy nem fogja feladni. Az arca megviselt és a szemei még mindig pirosak...gondolom a sírástól. Érted ezt? Egy férfi utánad sír, és nem is akárki, hisz Ő Niall Horan! Egyáltalán van fogalmad arról, hogy hány lány lenne a helyedben? Na mindegy is! Attól eltekintve, hogy híres...az érzelmei őszinték és nem tudom hogyan, de teljesen magadba bolondítottad, ami szerintem nem sok embernek sikerülne. Bárkit megkaphatna, de ő téged akar és ezt meg kellene becsülnöd. Lehet, hogy elkövettem egy óriási nagy marhaságot, de később még megfogod nekem köszönni. Elmondtam neki, hogy hol vagy...

~Hahhi! Remélem tetszett a rész és már várjátok a folytatást! Köszönöm az előző részhez a komikat és az új olvasókat! Jó szilveszteri bulizást és Boldog Új Évet Mindenkinek! Jövőre ''találkozunk''!Xx~

38.fejezet Half a heart without you*

April szemszöge*

 Drága Liz,

     Tudom, megígértem hogy amint ideérek írok neked, de nem volt sok időm.Ezalatt a két hét alatt otthonosan berendezkedtem és a környékkel is megismerkedtem. Párizs csodaszép, bárcsak te is itt lehetnél velem, biztos vagyok benne, hogy imádnád. Mivel beszélem a nyelvet ezért könnyű volt beilleszkednem. Nagyon kedvesek velem a nevelőnők és a gyerekek tündériek. 

   Próbálom magam teljesen elzárni a külvilágtól és a hírektől, hogy véletlenül se tudjak meg semmit Niall-ről. Felejteni szeretnék, új életet kezdeni, de ha hagyom, hogy a múlt kísértsen akkor nem fog menni. Talán ezek az utolsó szavaim róla. Nem akarom teljesen elfeledni, csak a szívem egy olyan részébe zárni, amit néhanapján kinyitok, hogy emlékezhessek a régi időkre. Hisz hogy is tudnám semmivé tenni az együtt töltött perceket, azokat a gyönyörű kék szemeket, az édes ajkakat, az összekuszált szőke tincseket...Már megint elkalandoztam. Ez nap mint nap megtörténik. Csak meredek a távolba és az ő arca lebeg előttem. Édesen rám mosolyog, jobb kezével beletúr a hajába amitől kicsit dúsabbnak tűnik és ez még helyesebbé varázsolja őt. Arcvonásai lágyak, tekintete nyugalmat sugároz...de aztán az egyik pillanatról a másikra változik át minden tündérmeséből rémálommá. Megjelenik Maura, Greg, a srácok és megpróbálják elcsalogatni onnan. Szegénykém döntésképtelen és csak kapkodja fejét közöttünk, de végül rám pillant. ,,Sajnálom'' mondja és akár egy szellő, hirtelen elsuhan mellettem és eltűnik.  Ekkor mindig visszatérek a valóságba és folytatom a teendőim, mintha semmi sem történt volna. Csak az foglalkoztat, hogy vajon gondol-e rám? Foglalkoztatja-e hogy hová tűntem? 

   Ennyi elég is az én zűrös lelkivilágomról. Inkább mesélj magadról! Hogy vagytok? Hogy alakulnak a dolgok közted és Jeremy között? Mi van a kis Suzy-val? Jobban van már? Add át az üdvözletem a többieknek is.

Ölel és puszil April

Miután elküldtem Liznek az e-mailt kikapcsoltam a laptopom és visszamentem a gyerekekhez. A mai napom szabad, de inkább itt töltöm. Még így sem hoz lázba a vásárlás gondolata, hogy itt vagyok Franciaországban. Épp ebédidő volt ezért helyet foglaltam a többiek mellett az ebédlőben, nem volt sok étvágyam ezért csak egy pohár vizet ittam. Pillanatokra elkalandozhattam mivel Kristen elkezdte lökdösni a vállam.
-April, minden rendben?
-Persze, csak elbambultam.
-Még el is hinném, ha az elmúlt két hét minden pillanatában nem ezt csináltad volna. Látom rajtad, hogy valami bánt.
-Nem vészes, csak egy kis honvágy.
-Figyelj csak, az én napom is szabad. Van kedved eljönni velem vásárolni?-kérdezte mosolygósan és láttam rajta, hogy minden erejével azon van, hogy engem felvidítson. A vásárlás az utolsó dolog, amihez most kedvem van, de nem akarom megbántani, mindig olyan kedves velem.
-Persze, mehetünk csak átöltözöm.
-Oké, akkor tíz perc múlva találkozzunk a bejáratnál.-válaszolta és már rohant is készülődni. Én ráérősen felsétáltam a szobámba és kiszedtem pár göncöt és két perc alatt belebújtam. Mivel errefelé is a tél az tél, ezért melegen öltöztem. Ahogy visszapakoltam a szekrénybe a cuccokat az egyik fogasról leesett egy felső. A bőröndöm a szekrénybe raktam és így arra esett, de mikor lehajoltam érte észrevettem, hogy valami még van a bőröndben. Felnyitottam és az ismerős ruhadarabot a kezembe vettem. Niall pulcsija volt, amit aznap este adott...Az arcomhoz emeltem és hirtelen megcsapta az orrom az az ismerős illat.
-Lementem, de még nem voltál ott, gondoltam...-rontott be a szobába Kristen, aminek a hatására a kezemben tartott ruhadarabot hirtelen behajítottam a szekrénybe.-Zavarok? Akkor inkább megvárlak kint.
-Nem, dehogy! Már kész vagyok, mehetünk!-Kicsit zavarban voltam, hogy meglátott engem egy pulcsit szorongatva, de nem érdekel és nem is tartozik rá. Busszal bementünk a központba és shoppingtársam, eszeveszett tempóban kezdett a boltok és a rengeteg ember közt rohangálni. Nem csodálom, hisz közeledik a karácsony, ilyenkor az egész világ őrült vásárlásba kezd. Nem értem miért olyan különleges, hisz ugyanolyan nap, mint a többi. Mégis nagy felhajtást rendeznek belőle az emberek. Már kicsit fárasztó volt a járkálás és rosszul is lettem a tengernyi ember közt, ezért megkértem Kristent, hogy üljünk be egy csendes helyre. Találtunk is egy hangulatos és csendes kávézót. Lepakoltunk az egyik asztalnál és egy kedves pincérsrác odajött és felvette a rendelésünket. Kristen arca már rákvörös volt ahogy a fiúra nézett és próbált is szóba elegyedni vele, de nem sok sikerrel,mert össze-vissza gagyogott zavarodottságában. Épp az itallapot nézegettem és csak egy másodpercre pillantottam ki mögüle mikor megláttam egy ismerős arcot.
-Ők meg mit keresnek itt?-mondtam ki hangosan. Kijelentésemre partnerem is felfigyelt és arra fordult, amerre épp bámultam.
-Jézusom...Ő-ő....
-Shhhh! Nem akarom, hogy észrevegyenek, szóval kérlek ne vond ránk a figyelmet!
-Miért? Ismered őket?
-Sajnos, igen...

~Haliii, így a késői órákban! Köszönöm, hogy az előző részre több komment érkezett, habár csak eggyel, de nekem már ez is öröm. Remélem tetszett a rész! Na szerintetek kik lesznek ott? Várom az ötleteket!Xx~

   
   

37.fejezet Give me your love, tonight*

 Egy kis háttérzene

April szemszöge*

Órákon keresztül ültem az ajtóban, gondolkodva azon, amit mondtak. A ma reggeli újságcikkek ledöbbentettek, soha nem gondoltam volna, hogy valaha is benne leszek az újságban főleg így. Sosem akartam híres lenni, nem érdekeltek a csillogó ruhák és az a fényűző élet. Én így is boldog vagyok, talán. Nem akarok Niall-nek fájdalmat okozni, de elszakítani sem a családjától és a barátaitól. Márpedig ha itt maradok talán az lesz a vége. Egy hirtelen érzéstől vezérelve felálltam a földről és felmentem a szobámba. Elővettem egy bőröndöt és elkezdtem beledobálni a cuccaimat. Nem gondoltam volna, hogy erre a döntésre jutok, de az a pár órás gondolkodás ráébresztett arra, hogy ez a kapcsolat elég zavaros és számomra értelmetlen. Miért jött vissza Niall? Mit láthatott meg bennem, ami arra késztette, hogy velem maradjon? Felhívtam a repteret és lefoglaltattam egy jegyet a legkorábban induló párizsi járatra. Eszembe jutott az árvaház múltkori ajánlata, hogy várnak segítőket az egyik Párizs melletti kisvárosba, akkor meg sem fordult a fejemben ez a gondolat,de most kapóra jött, ezért fel is hívtam őket és azt mondták, hogy szívesen várnak. A ruháimat már bepakoltam, de még várt rám pár holmi, amit magammal szeretnék vinni. Fél órás pakolászás után végeztem és pihenésképpen leültem a kanapéra. Egyfolytában a telefonomat bámultam, felakartam őt hívni,de akkor idejönne és megpróbálna lebeszélni. Viszont egy kis hangocska a fejemben azt suttogta, hogy hívjam fel...egyszer utoljára hallanom kell a hangját. Felkaptam a telefonom az asztalról és már tárcsáztam is a számát. Két csengés után már fel is vette.
-Szia! Hogy vagy?...Miért hívtál?-képtelen voltam megszólalni, édesen csengő hangja teljesen megbabonázott.-Haló! April, itt vagy? Valami baj van? Kérlek szólj már valamit!-a hangja aggodalmassá változott, amitől kirázott a hideg, ezért inkább kinyomtam a telefont. A készüléket leraktam az asztalra és tovább folytattam a plafon bámulását. A gondolatok szellőként suhantak át az agyamon. Üresnek éreztem magam. Vajon ő mit fog érezni ha elmegyek? Először szomorú lesz és talán utána pár napra el is felejt? Nem számít, csak azt szeretném, hogy boldog legyen és ha ehhez az kell, hogy én elmenjek, akkor elmegyek. Remélem egy nap majd megtalálja a számára tökéletes lányt. A gondolatok közepette a csengő hangjára lettem hirtelen figyelmes. Nem volt erőm felállni kinyitni az ajtót, ezért inkább vártam, hogy elmenjen. Most senkivel nem volt kedvem beszélni, de az illető elég kitartó volt. Két perc folytonos csengetés után meguntam, felálltam és kinyitottam az ajtót.
-Nah végre, hogy kinyitottad! Felhívtál és nem szóltál bele én meg már azt hittem, hogy valami baj van. Történt valami? Olyan szomorúnak tűnsz.
-Nem történt semmi érdekes...csak hiányoztál.-bújtam hozzá és mélyen beszívtam édes illatát és élveztem melengető ölelését.
-Te is nekem! Ha már itt vagyok, maradhatnék? Nincs sok kedvem hazamenni a többiekhez.
-Hát persze!-erőltettem az arcomra egy mosolyt, de fogalmam sem volt, hogy most mit is tehetnék.-Már későre jár menj zuhanyozz le gyorsan, aztán majd beszélgetünk!-mint egy szófogadó kisgyerek már ment is a fürdőbe, ezzel kis időt adva, hogy eldugjam a bőröndjeimet. Nem tudom, hogyan oldom meg a holnap reggelt, de nem akarom, hogy megtudja, ezért ameddig tudom húzom az időt. Amíg Niall lezuhanyozott addig én fent rendeztem el magam. Miközben a takarót igazgattam Niall a hátam mögé lépett és hátulról átkarolt. Forró bőrének érintése és a tudat, hogy csak egy boxer van rajta eléggé zavarba hozott. Továbbra is ölelő kezei közt raboskodtam, de már vele szemben. Csillogó kék tekintetét végigvezette rajtam, végül megállapodott az arcomon. Kezeit derekamon pihentette, teste pedig csak pár centire volt az enyémtől. Arcát közelebb emelte az enyémhez és egy apró csókot lehelt ajkaimra, amiből pillanatokon belül érzelmes csókcsata lett. Teste teljesen enyémnek simult és minden egyes levegővételét és szívverését éreztem. Ahogy kezdett fogyni a levegőnk egy pillanatra elváltunk egymástól, de abban a pillanatban össze is tapadtak ajkaink, akár két mágnes. A szívem zakatolt és a levegővétel is nehézkesnek bizonyult. Abban a pillanatban nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy akarom őt! Egyik kezével lecsúsztatta vállamról a pizsamám pántját és egy apró puszi nyomát hagyta a vállamon. Közben áttért a másik vállamra és ott is megismételte ezt a mozdulatot, azzal a különbséggel, hogy most a felsőm lecsúszott rólam és végigszelve a testem leérkezett a földre. Niall elindulva lefelé továbbcsókolgatta minden egyes porcikámat lassan megérkezve a hasamhoz. Óvatosan megfogta a rövidnadrágom szélét és egy könnyed mozdulattal lehúzta rólam. Visszatérve az ajkaimhoz megtámasztotta a hátam és lassan lefektetett az ágyra. Óvatosan fölém hajolt és egyik kezével megtámasztotta a testét, másik kezét pedig a testemen jártatta fel-alá. A levegő hirtelen felforrósodott körülöttünk, de minden egyes érintésénél kirázott a hideg. Kicsit felemelte a testem, hogy kitudja kapcsolni a melltartóm, ezért kicsit segítve neki megpróbáltam picit felemelni a hátam. Meglepő módon pár másodperc alatt sikerült megszabadítania a felsőtestemet takaró ruhadarabtól. Ezután elkezdett közelíteni a feltárt területhez, egy kicsit elidőzött ott aztán haladt egyre lejjebb. Csókjai elárasztották az egész testem, belül a hasamban a pillangók pedig vad táncba kezdtek. Vándorló útján elérkezett a bugyimhoz, amitől egy könnyed mozdulattal megszabadított. A testem teljesen feltárult előtte, de úgy éreztem, hogy túl alul öltözött vagyok hozzá képest, ezért egy gyors mozdulattal megfordítottam a helyzetet. Csókjaimmal halmoztam el egész testét. A szájától indulva a nyakán keresztül egészen a V vonaláig apró puszikkal kényeztettem testét. Két ujjamat beakasztottam az alsója szélébe és lassan lehúztam róla. A tökéletes testét takaró utolsó ruhadarabot oldalra dobtam a földre és visszatértem hozzá, de a heves mozdulatsor közepette véletlenül hozzáértem férfiasságához, aminek hatására egy halk nyögés hagyta el ajkait. A hang hallatára kicsit elmosolyodtam, hisz élveztem, hogy egy kis érintés is ilyen reakciót vált ki belőle. Mivel jónak láttam, hogy itt folytatódjanak az események, ezért elidőztem itt egy kicsit. Kezembe vettem méretes férfiasságát és kényeztetni kezdtem. Próbálta visszafojtani az előtörekvő nyögéseket, de nem járt sok sikerrel. Már éreztem, hogy közeledik a célhoz, ezért kicsit gyorsítottam a tempón. Tehetetlenségében már a takarót szorongatta és egyre hangosabb és erőteljesebb hangok hagyták el száját. A csúcsra érve egész testében megfeszültek izmai és a nyakán is kidagadt egy ér. Az érzés hatásának csökkenésével teste ellazult, a férfias nyögéseket felváltották az apró halk lihegések. Homlokán apró izzadtságcseppek gyöngyöződtek és mindig tökéletesen álló szőke tincsei kuszán hullottak homlokára. Következő mozdulatai megfordították helyzetünket és fölém került, talán úgy érezte, hogy köteles viszonoznia az előbb történteket, de semmi szükség nem volt rá. Mikor kezei közeledtek az intim terület felé megállítottam.
-Érezni akarlak, de nem így!-kérésemet tudomásul véve bele sem kezdett hanem inkább megcsókolt. Ajkaink újra összeforrtak és testünk teljesen egymáshoz simult. Egy lágy és érzékeny mozdulattal belém helyezte férfiasságát egész méretében, aminek hatására egy halk hang hagyta el a számat.Testünk egyesült, akár két tökéletesen összeillő puzzle darab. Megvárta még megszokom méretét aztán lassan kezdett el bennem mozogni. Minden mozdulatával közelebb juttatott a csúcshoz és így fel is gyorsult. Még egy halvány csókot lehelt ajkamra, ami fokozta bennem a vágyat. A hátam megfeszült és egész testem elöntötte az a különös lágy melegség. Kifáradva dőlt le mellém és rám terítve a takarót átkarolt és közel húzott magához. Egy apró puszit nyomott a nyakamra és körülbelül tizenöt perc után már mélyen aludt. Én egy pillanatra sem tudtam lehunyni a szemem, csak arra tudtam gondolni, hogy reggel hatkor indul a gép és már négykor el kell indulnom ha oda akarok érni. Ránéztem az éjjeli szekrényen elhelyezkedő órára, ami érdekes módon már három órát mutatott. Óvatosan kimásztam Niall karjai közül és elkezdtem öltözni. Lementem hívtam egy taxit és elővettem a bőröndöket. Halkan felmentem az emeletre, vissza a szobába. Olyan édesen és ártatlanul feküdt ott, mint egy angyal. Ez a döntés nehezebb, mint gondoltam. Odasétáltam az ágyhoz és egy apró puszit adtam a homlokára. Mielőtt becsuktam volna a szobaajtót még visszanéztem egy pillanatra, nagy levegőt vettem és kisétáltam onnan. Kisétáltam az életéből...

~Hahhi! Hát ilyen rész még nem volt ebben a történetben és leszerettem volna nektek írni, de azért nem undorítóan mindent. Remélem tetszett! Jahh és lassan közeledünk a történet végéhez és ez meghatározó rész volt, szóval most már tényleg örülnék több véleménynek. Boldog Karácsonyt Mindenkinek és Boldog születésnapot Louis-nak!<3Xx~