April szemszöge*
-Nélküled nem megyek el innen!
-De Niall...
-Nincs ,,de Niall''! Ha te itt maradsz, akkor én is!
-De ezt nem teheted! Ott vannak a fiúk, a családod és a rajongók. Ők számítanak rád.
-Ezek mit sem érnek nélküled.-mondta lehajtott fejjel, aztán lassan rám emelte tekintetét. Pár lépéssel közelebb jött és a kezem után nyúlt, de én elhúztam őket. Láttam rajta, hogy reakciómra elszontyolodott...rossz volt ezt látni. Én nem akartam ezt. Én azt akartam, hogy ne jöjjön utánam és elfelejtsen, keressen egy másik lányt és vele legyen boldog, de most, hogy itt van már tudom...nem ezt akarom. Nem bírnám őt egy másik lány mellett látni. Nézni ahogy megcsókolja, ahogy megérinti...és akkor azt gondolnám, hogy nekem kellene ott lennem.-Megértem...de én akkor is várni fogok!-mondta és hátat fordítva elsétált. Ha most hagyom elmenni, akkor talán elkövetem életem legnagyobb hibáját...de talán így lesz a legjobb mindenkinek. Miket beszélek? Hisz...szeretem őt! Igen, szeretem és ezt már magamnak is gondolkodás nélkül be tudom vallani.
-Niall, várj!-hirtelen hátrafordult én pedig rávetettem magam. Váratlanul érte ez a kis ''támadás'', de két kezével combom alá nyúlt én pedig körbefontam lábaim csípője fölött. Két karomat rátámasztottam vállára és a tarkójánál összekulcsoltam ujjaim. Szemei ragyogtak, ahogy arcomat pásztázta, én is arcát vizslattam tekintetemmel, de végül megállapodtam szemeinél. Annál szebb látványt még sosem láttam, gyönyörű kék íriszei rabul ejtettek, örökre elmémbe vésődtek és akárhányszor lehunyom szemeim, annyiszor megjelennek előttem.-Most már engem sem érdekel ki,mit mond! Ez a mi életünk és a mi döntéseink.-alig hagyta, hogy elmondjam, amit szeretnék, mert vágytól égő ajkait enyéimnek tapasztotta. Lassú,érzelmektől dús és a várhatónál rövidebb hosszúságú volt, de abban a pillanatban a világ összes pénzéért sem bújtam volna más bőrébe. Mosolyogva váltunk el egymástól, lábaim lassan elengedte és óvatosan leeresztett a földre és szorosan átölelt. Pár percig álldogáltunk egymás karjaiban végül ujjainkat összekapcsolva sétáltunk befelé a komornak tűnő épületbe, ahol laktam. Kaptunk néhány kedves pillantást, de pár nevelőnő elég rosszallóan nézett minket.
-Van egy kis meglepetésem!
-Mi?
-A meglepetés azért meglepetés, mert nem tudod mi vár rád.
-Tudom, csak...mindegy.-bazsalyogtam tovább és úgy éreztem, hogy alig látok ki a rózsaszín köd mögül. Kézen fogva sétáltunk el a szobáig, ott pedig leült az ágyamra és az ölébe húzott. Szorosan átkulcsolta kezeit derekamon és elkezdte puszilgatni az arcom.
-Öltözz át és már indulhatunk is!
-De mit vegyek fel?
-Valami kényelmeset, nem olyan helyre megyünk ahova ki kellene öltözni.-válaszolta én pedig kezdtem előszedegetni a vastag pulcsikat és a farmernadrágokat.-Nem kell ennyire beöltözni! Kocsival megyünk és ahol leszünk ott jó idő lesz. Az új információknak megfelelően felvettem egy laza, fehér trikót és egy farmer rövidnadrágot. A biztonság kedvéért vittem magammal a kedvenc kötött kardigánomat, ehhez még felvettem a fűzős, barna bakancsomat és már indulásra készen álltam meg Niall előtt. Elégedetten vezette végig rajtam tekintetét és felállt. Nyomott egy aranyos kis puszit a homlokomra és átkarolva a vállamat, kulcsolta össze kezeinket. Megkértem Kristen-t, hogy falazzon nekem a nevelőnők előtt, mert néhányan elég szigorúan veszik ezt a tíz után nincs kijárás, mert milyen példát mutatunk így a gyerekeknek. Még csak nyolc óra volt, de nem hiszem, hogy Niall ezt a kis meglepetést két óránál kevesebb időre tervezte. Nesztelenül és észrevétlenül kiosontunk az épületből úgy, hogy senki nem vett észre minket. Mivel tudtam, hogy Niall repülővel jött ezért gondoltam, hogy nem az ő autójával megyünk majd, amikor megláttam a nagy piros buszt elállt a szavam. Valahogy mindig meg tud lepni, nem olyan, mint a többi pasi, hogy több méteres limuzint bérel és vacsorázni visz egy olyan helyre, ahol néma csöndben kell lenni, tizenhétféle evőeszköz van az asztalon és akkora adag ételt szolgálnak fel, ami még a fél fogamra sem lenne elég. Mivel nem voltam túlságosan az évszakhoz öltözve, ezért sietősen foglaltunk helyet. A szám tátva maradt Párizs látványától, de mégis az foglalkoztatott, hogyan szerzett egy ilyen buszt Franciaországban.
-Látom nagyon agyalsz valamin.
-Honnan szedted össze ezt a buszt, ráadásul sofőrrel együtt?
-Vannak ismerőseim.-mosolyodott el. Úgy láttam jónak, ha nem kérdezősködöm tovább és csak kiélvezem ezt a varázslatos pillanatot. 10 perces buszozás után megálltunk Párizs sűrűn lakott, forgalmasabb részén és bementünk egy kihalt, üres épületbe. Teljesen sötét és lakatlan, csak üres falak, közöttük vastag betonoszlopok tették tagoltabbá a területet. Derekamnál fogva tolt maga előtt egy hátsó rész elé, ahol egy felfelé vezető lépcsőhöz lyukadtunk ki. Elindultunk a végtelennek tűnő lépcsősoron és csak mentünk, és még mindig csak mentünk. A vége felé már követni sem bírtam a fokok számát. Fáradtan, lihegve, de sikeresen felértünk a legfelső szintre, de ott ugyanaz a helyzet tárulkozott elénk, ami a lenti szinten is.
-Ne félj, nem ez a meglepetés. Gyere erre! De várj!
-Igen?-fordultam felé, de a sötétben nem nagyon láttam, hogy merre is vagyok arccal. Niall mögém lépett és kezeivel letakarta a szemem és kifelé irányított. Nem tudom hova mehettünk, de bőrömet megcsapta a kellemes, meleg levegő és egy különös, de kellemes illat.
-Nah, mit gondolsz?-vette el puha ''mancsait'' arcom elől. Az elképesztő látvány egyszerűen ledöbbentett.
-Ez...ez csodaszép...-egy kis időre még levegőt is elfelejtettem venni.
-Reméltem, hogy tetszeni fog!-mosolygott rám és egy apró puszit nyomott arcomra. Sosem gondoltam volna, hogy Niall épp egy zöld tetőt választ ki randihelyszínnek, teljesen felülmúlta az elképzeléseimet. Igazán nem is tető volt, sokkal inkább egy terasz, mert üveg falakkal volt körülvéve. Ha maguk a növények szépsége, eddig még nem ámultattak volna el, ott volt az a gyönyörű kilátás a város minden egyes pontjára.-Az Eiffel-torony sajnos már foglalt volt ma estére.
-Ez ezerszer jobb!-csillogtak szemeim, ahogy bámultam az előttem lévő csodát. Barátom játékos pillantásokat vetett rám és ezer wattos mosoly díszelgett arcán. Ha jól vettem le mindketten egymás boldogságának örültünk. Az este további része csodásan telt, piknikeztünk és a csillagokat bámulva feküdtünk egymás karjaiba fonódva.
~Hahhi! Remélem, hogy tetszett a rész. Tudom már kérdeztem, hogy végződjön a történet, de egyszerűen nem tudok dönteni és azóta lettek új olvasók is, szóval az ő véleményükre is kíváncsi vagyok. Most is, mint mindig várom a véleményeteket!Xx~
-De Niall...
-Nincs ,,de Niall''! Ha te itt maradsz, akkor én is!
-De ezt nem teheted! Ott vannak a fiúk, a családod és a rajongók. Ők számítanak rád.
-Ezek mit sem érnek nélküled.-mondta lehajtott fejjel, aztán lassan rám emelte tekintetét. Pár lépéssel közelebb jött és a kezem után nyúlt, de én elhúztam őket. Láttam rajta, hogy reakciómra elszontyolodott...rossz volt ezt látni. Én nem akartam ezt. Én azt akartam, hogy ne jöjjön utánam és elfelejtsen, keressen egy másik lányt és vele legyen boldog, de most, hogy itt van már tudom...nem ezt akarom. Nem bírnám őt egy másik lány mellett látni. Nézni ahogy megcsókolja, ahogy megérinti...és akkor azt gondolnám, hogy nekem kellene ott lennem.-Megértem...de én akkor is várni fogok!-mondta és hátat fordítva elsétált. Ha most hagyom elmenni, akkor talán elkövetem életem legnagyobb hibáját...de talán így lesz a legjobb mindenkinek. Miket beszélek? Hisz...szeretem őt! Igen, szeretem és ezt már magamnak is gondolkodás nélkül be tudom vallani.
-Niall, várj!-hirtelen hátrafordult én pedig rávetettem magam. Váratlanul érte ez a kis ''támadás'', de két kezével combom alá nyúlt én pedig körbefontam lábaim csípője fölött. Két karomat rátámasztottam vállára és a tarkójánál összekulcsoltam ujjaim. Szemei ragyogtak, ahogy arcomat pásztázta, én is arcát vizslattam tekintetemmel, de végül megállapodtam szemeinél. Annál szebb látványt még sosem láttam, gyönyörű kék íriszei rabul ejtettek, örökre elmémbe vésődtek és akárhányszor lehunyom szemeim, annyiszor megjelennek előttem.-Most már engem sem érdekel ki,mit mond! Ez a mi életünk és a mi döntéseink.-alig hagyta, hogy elmondjam, amit szeretnék, mert vágytól égő ajkait enyéimnek tapasztotta. Lassú,érzelmektől dús és a várhatónál rövidebb hosszúságú volt, de abban a pillanatban a világ összes pénzéért sem bújtam volna más bőrébe. Mosolyogva váltunk el egymástól, lábaim lassan elengedte és óvatosan leeresztett a földre és szorosan átölelt. Pár percig álldogáltunk egymás karjaiban végül ujjainkat összekapcsolva sétáltunk befelé a komornak tűnő épületbe, ahol laktam. Kaptunk néhány kedves pillantást, de pár nevelőnő elég rosszallóan nézett minket.
-Van egy kis meglepetésem!
-Mi?
-A meglepetés azért meglepetés, mert nem tudod mi vár rád.
-Tudom, csak...mindegy.-bazsalyogtam tovább és úgy éreztem, hogy alig látok ki a rózsaszín köd mögül. Kézen fogva sétáltunk el a szobáig, ott pedig leült az ágyamra és az ölébe húzott. Szorosan átkulcsolta kezeit derekamon és elkezdte puszilgatni az arcom.
-Öltözz át és már indulhatunk is!
-De mit vegyek fel?
-Valami kényelmeset, nem olyan helyre megyünk ahova ki kellene öltözni.-válaszolta én pedig kezdtem előszedegetni a vastag pulcsikat és a farmernadrágokat.-Nem kell ennyire beöltözni! Kocsival megyünk és ahol leszünk ott jó idő lesz. Az új információknak megfelelően felvettem egy laza, fehér trikót és egy farmer rövidnadrágot. A biztonság kedvéért vittem magammal a kedvenc kötött kardigánomat, ehhez még felvettem a fűzős, barna bakancsomat és már indulásra készen álltam meg Niall előtt. Elégedetten vezette végig rajtam tekintetét és felállt. Nyomott egy aranyos kis puszit a homlokomra és átkarolva a vállamat, kulcsolta össze kezeinket. Megkértem Kristen-t, hogy falazzon nekem a nevelőnők előtt, mert néhányan elég szigorúan veszik ezt a tíz után nincs kijárás, mert milyen példát mutatunk így a gyerekeknek. Még csak nyolc óra volt, de nem hiszem, hogy Niall ezt a kis meglepetést két óránál kevesebb időre tervezte. Nesztelenül és észrevétlenül kiosontunk az épületből úgy, hogy senki nem vett észre minket. Mivel tudtam, hogy Niall repülővel jött ezért gondoltam, hogy nem az ő autójával megyünk majd, amikor megláttam a nagy piros buszt elállt a szavam. Valahogy mindig meg tud lepni, nem olyan, mint a többi pasi, hogy több méteres limuzint bérel és vacsorázni visz egy olyan helyre, ahol néma csöndben kell lenni, tizenhétféle evőeszköz van az asztalon és akkora adag ételt szolgálnak fel, ami még a fél fogamra sem lenne elég. Mivel nem voltam túlságosan az évszakhoz öltözve, ezért sietősen foglaltunk helyet. A szám tátva maradt Párizs látványától, de mégis az foglalkoztatott, hogyan szerzett egy ilyen buszt Franciaországban.
-Látom nagyon agyalsz valamin.
-Honnan szedted össze ezt a buszt, ráadásul sofőrrel együtt?
-Vannak ismerőseim.-mosolyodott el. Úgy láttam jónak, ha nem kérdezősködöm tovább és csak kiélvezem ezt a varázslatos pillanatot. 10 perces buszozás után megálltunk Párizs sűrűn lakott, forgalmasabb részén és bementünk egy kihalt, üres épületbe. Teljesen sötét és lakatlan, csak üres falak, közöttük vastag betonoszlopok tették tagoltabbá a területet. Derekamnál fogva tolt maga előtt egy hátsó rész elé, ahol egy felfelé vezető lépcsőhöz lyukadtunk ki. Elindultunk a végtelennek tűnő lépcsősoron és csak mentünk, és még mindig csak mentünk. A vége felé már követni sem bírtam a fokok számát. Fáradtan, lihegve, de sikeresen felértünk a legfelső szintre, de ott ugyanaz a helyzet tárulkozott elénk, ami a lenti szinten is.
-Ne félj, nem ez a meglepetés. Gyere erre! De várj!
-Igen?-fordultam felé, de a sötétben nem nagyon láttam, hogy merre is vagyok arccal. Niall mögém lépett és kezeivel letakarta a szemem és kifelé irányított. Nem tudom hova mehettünk, de bőrömet megcsapta a kellemes, meleg levegő és egy különös, de kellemes illat.
-Nah, mit gondolsz?-vette el puha ''mancsait'' arcom elől. Az elképesztő látvány egyszerűen ledöbbentett.
-Ez...ez csodaszép...-egy kis időre még levegőt is elfelejtettem venni.
-Reméltem, hogy tetszeni fog!-mosolygott rám és egy apró puszit nyomott arcomra. Sosem gondoltam volna, hogy Niall épp egy zöld tetőt választ ki randihelyszínnek, teljesen felülmúlta az elképzeléseimet. Igazán nem is tető volt, sokkal inkább egy terasz, mert üveg falakkal volt körülvéve. Ha maguk a növények szépsége, eddig még nem ámultattak volna el, ott volt az a gyönyörű kilátás a város minden egyes pontjára.-Az Eiffel-torony sajnos már foglalt volt ma estére.
-Ez ezerszer jobb!-csillogtak szemeim, ahogy bámultam az előttem lévő csodát. Barátom játékos pillantásokat vetett rám és ezer wattos mosoly díszelgett arcán. Ha jól vettem le mindketten egymás boldogságának örültünk. Az este további része csodásan telt, piknikeztünk és a csillagokat bámulva feküdtünk egymás karjaiba fonódva.
~Hahhi! Remélem, hogy tetszett a rész. Tudom már kérdeztem, hogy végződjön a történet, de egyszerűen nem tudok dönteni és azóta lettek új olvasók is, szóval az ő véleményükre is kíváncsi vagyok. Most is, mint mindig várom a véleményeteket!Xx~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése