8.fejezet I'm no superman*

Niall szemszöge*

...Az emeletről egy újabb sikoly hallatszott.''A francba is Horan. Te és a lovagiasságod vonszoljátok fel magatokat és nézzétek meg mi folyik odafent!!---Te bekattantál? Nem vagy te Superman! Ha most ki mész azon az ajtón örökre elfelejtheted és élheted tovább az életedet,ahogy eddig!''

-De Én nem akarom elfelejteni!-mondtam ki megint hangosan válaszolva a kis hangoknak a fejemben. Komolyan el kellene gondolkodnom,azon,hogy orvosra van szükségem. Megráztam kicsit a fejem,hogy elhessegessem a gondolataim. Elindultam az emelet felé,de előtte még kerestem valamit,amivel tudok védekezni. Bármi is folyik éppen odafent. A kezembe vettem egy golf ütőt,ami nem tudom honnan kerülhetett elő,de most épp kapóra jött. Óvatosan elkezdtem a lépcső irányába sétálni. Lassan vettem a lépcsőfokokat nehogy, véletlenül is zajt csapjak. Nesztelenül és sikeresen feljutottam az emeletre. A hangok April szobájából jöttek és nem volt egyedül! Hallottam még egy számomra ismeretlen fenyegetőző férfi hangot is. A szoba ajtaja nyitva volt. Lélegzet visszafojtva sétáltam el a szoba bejáratáig.

-Chris...kérle-ek ne-hallottam meg April könyörgő hangját a szobából. Mikor teljesen az ajtó elé álltam csak azt láttam,hogy egy pasi fekszik April-en, akinek tiszta vér volt az arca ,ami a könnyeivel vegyült.

-Te meg ki a franc vagy?? Szállj le róla de azonnal!-ordítottam, olyan hangerővel és magabiztossággal, hogy még Én is meglepődtem magamon. A srác erre felállt az ágyról és elkezdett méregetni.

-Húhaaa! Ez az a szerencsétlen, akinek mostanában megkeseríted az életét?-kérdezte visszafordulva az ágy felé.-Részvétem haver!-fordult vissza felém.

-Chris Ő nem a pasim!-válaszolta erőtlen hangján April.

-Akkor szerintem jobb ha most el mész. Nekünk April-lel van még egy kis elintézni valónk. Csááá-köszönt el és már lökött ki az ajtó felé és becsukta mögöttem az ajtót. Pár percig még értetlenül álltam az ajtóban, aztán észhez tértem. Egy különös érzés tört rám. Még sosem voltam ennyire dühös...soha...senkire. Eldobtam a kezemben lévő golf ütőt és berontottam a szobába.

-Nem voltam elég világos az előbb?-kérdezte felháborodottan, mintha tök normális dolog lenne az, hogy egy félig eszméletlen lányt kihasznál.

-Te pedig komolyan hülyének nézel?-válaszoltam kérdéssel a kérdésére. Mélyen magamba szívtam a levegőt, odaléptem az ágyhoz és leütöttem. Puszta kézzel, akkorát ütöttem rá, hogy leesett az ágyról. Idegesen felállt, közben az állát fogta és April felé fordult.

-Lehet, hogy most megmentett a lovagod, de ezzel még nincs vége!-mondta. Felkapta a pólóját a földről és kiviharzott a szobából. April remegő testtel feküdt az ágyon és nem mozdult, csak bámult maga elé.

-A-april.-mondtam ki halkan a nevét, de nem reagált. Kicsit közelebb léptem és óvatosan megérintettem a vállát, amire csak elhúzódott. Felállt és besietett a fürdőbe.

April szemszöge*

Miután Chris elment, ketten maradtunk Niall-el. Próbált szóra bírni, de nekem ez most egyáltalán nem ment. Egyedül kellett lennem, ezért felálltam és bezárkóztam a fürdőbe. Lerogytam a földre, felhúztam térdeimet és karommal átkulcsoltam őket, fejem pedig óvatosan ráhajtottam.''El sem hiszem, hogy ez történt, mintha valami rossz horrorfilmben lennék. Vagy ez csak egy rémálom,amiből sosem ébredek fel? Ez egy lecke akar lenni,azokért a dolgokért, amit a múltban tettem? Talán Niall a szőke herceg, aki kiment ebből a szörnyű álomból? Persze! Majd miután elraboltatom belém is fog szeretni,ugye?? Hol élek Én? Vedd már észre magad! Persze, hogy a sors büntet ha épp most is rosszat teszek, de nem tehetek róla...szükségem van rá'' Félbe szakítottam gondolataim és a csaphoz sétáltam. Mikor belenéztem a tükörbe elképedtem a látványtól. A szám felrepedt, az arcom és a nyakam tele volt kék-zöld foltokkal és arcom véres volt keveredve a könnyeimmel. Megmosakodtam, megtöröltem az arcom és újra a tükörbe néztem. Kicsit jobb látvány volt,de a zúzódásokat, a foltokat és a szememben lévő fájdalmat és megaláztatást nem bírtam lemosni. Erőt véve magamon kisétáltam a fürdőből és mivel Niall-t fent már nem találtam lementem a nappaliba. Ott ült és csak bámult maga elé.

-Khm.-köhintettem egyet, hogy észrevegye ott vagyok. Tekintetét rám emelte és felállt.-É-én köszönöm-suttogtam.Nem szólt semmit csak közelebb lépett. Tekintetével végig mérte az arcom. Minden egyes kis zúzódást szemügyre véve. Ez egy idő után már kissé kényelmetlen volt számomra ezért lehajtottam a fejem.

-Nem kell megköszönnöd! Ez egy barom...remélem többet nem meri ide tolni a képét.-válaszolta, amitől felemeltem a fejem és csillogó szemekkel néztem rá. Ahogy beszélt a kezei ökölbe szorultak az állkapcsa pedig megfeszült. Egyik pillanatban elvesztettem magam fölött az irányítást és zokogva a karjaiba hullottam. Pár másodpercig lepetten állt ölelésemben, aztán szorosan átölelt.-Shhhhh. Minden rendben lesz...

~Meg is hoztam az új részt! Remélem tetszik. Szerintem már észrevettétek,hogy a szereplőknél van egy kis változás. Chris-el bővült...talán a történet folyamán lesz még szerepe April életében. Megint csak hálás tudok lenni nektek. Köszönök minden kommentet, (nahh jó nekem nem megy ez a kéregetősdi, mert így úgy érzem,hogy kényszerítelek titeket rá, szóval akinek tetszik a történet majd feliratkozik és komit is ír ha akar.)Xx~