6.fejezet Kellemetlen helyzetek*

Niall szemszöge*

-Ezt fel kell vennem!-mondta közben már indult is a konyha felé.Pár perc múlva kicsit feszülten jött vissza.-Csinálok valami kaját aztán el kell mennem. Mit kérsz?

-Kösz, de nem vagyok éhes.

-Nah persze.Már napok óta nem ettél semmit. Akkor inkább rendelek pizzát azt biztos megeszed.-mondta és már tette a füléhez a telefont.Hirtelen beugrott. Ember fog idejönni,aki segíthet nekem kiszabadulni. Abban a pillanatban mikor ez eszembe jutott ledobta a telefont az asztalra.

-Tudom mit? Inkább mégis csak főzök.-''Oh Istenkém! Ugye most csak viccelsz?'' A kanapéról bámultam, ahogy sürög-forog a konyhában. Úgy látszott tudja mit csinál. Pár óra múlva már kellemes illatok lepték be a lakást. Ezeknek az illatoknak valahogy nem tudtam ellenállni és közelebb mentem. 

-Remélem szereted az édes-savanyú mártásos csirkét.-engedett felém egy halvány mosolyt. Én csak bólintottam egyet, eszem ágában sem volt hozzászólni. Megterített és kirakott 2 adagot az ételből. A kezével felém intett, hogy üljek le, Én engedelmeskedtem és elfoglaltam az egyik helyet, aztán Ő is csatlakozott hozzám. Megvártam, hogy előbb Ő egyen az ételből nehogy valami ''véletlen'' folytán legyen benne valami.

-Egyél nyugodtan! Nem mérgeztem meg vagy ilyenek.-mondta nevetve, de az én arcom rezzenéstelen maradt. Mikor ezt észrevette rájött, hogy Én tényleg erre gondoltam.-Ugye nem gondoltad, hogy...?-kérdését nem fejezte be, de tudtam mire gondol. Én csak megrántottam a vállam és elkezdtünk enni. Szótlanul tömtem magamba a kaját, ami meglepő módon nagyon finom volt. Már jó ideje nem volt részem ilyen házi kosztban. A koncertek miatt nincs nagyon időm rá és senki sincs, aki elkészítené. Mikor ezzel végeztünk elvette a tányérom és berakta a mosogatóba, aztán megjelent egy nagy tálca sütivel.

-Egy kis csokis süti anyukám receptje alapján.-mondta és elém rakta a tálcát. Félénken odanyúltam egy szeletért és óvatosan beleharaptam. Isteni volt...teljesen szétomlott a számban. Sosem ettem még finomabbat, bár ezt most nem hangoztattam előtte csak ettem tovább a sütit. Mikor már ezzel is végeztem megköszöntem az ebédet és felálltam.

-Most inkább felmegyek.-mondtam és elindultam felfelé, vagyis indultam volna ha egy őrjítő fájdalom nem nyilall bele a lábamba.-Auuu.-csúszott ki a számon a fájdalom hangja és megkapaszkodtam a konyha asztal szélében.

-Minden rendben?-kérdezte aggodalmas tekintettel és hirtelen elém lépett.

-Persze...csak kicsit fáj a lábam.

-Gyere had nézzem meg.-mondta. Visszaültetett a helyemre és felhúzta a nadrágom szárát, ami sajnos mindig visszacsúszott és nem bírta miatta rendesen megvizsgálni a lábam.

-Le kell venned a nadrágot, hogy rendesen megtudjam nézni.-mondta komolyan. Hirtelen azt hittem, hogy csak viccel ezért nem vettem komolyan, de a pillantásából levettem, hogy teljesen komolyan gondolta.

-Ugye most csak viccelsz?-kérdeztem fennhangon.

-Nem. Niall meg kell néznem!-én csak engedelmeskedtem kérésének. Kicsatoltam az övem és letoltam a nadrágomat. Ez a helyzet teljesen kényelmetlen volt számomra. Egy szál alsóban álltam előtte. Megpróbált nem feltűnően végigmérni, de észrevettem, hogy rajtam legelteti a szemét. Visszaültem a székre Ő pedig letérdelt elém. Kicsit megtapogatta a lábam és végig simított rajta. Az egész testem beleremegett az érintésébe, de nem tudom, hogy a fájdalom vagy maga az érintés hozta ki belőlem ezt a reakciót. Felállt és pár perc múlva visszatért egy elsősegély csomaggal és egy vizes ronggyal. A vizes ruhát óvatosan hozzáérintette a feldagadt lila bokámhoz, amire kicsit felszisszentem és elhúztam onnan a lábam

-Nyugi! Ettől jobb lesz.-mondta nyugtató hangon, én pedig visszahelyeztem elé a lábam, hogy befejezhesse. Óvatosan bekötözte a lábam és mikor megbizonyosodott arról, hogy elég szoros-e a kötés összepakolta a cuccokat és felállt.

-Visszaveheted a nadrágodat.-mondta, amitől egy kicsit megkönnyebbültem, de különös módon ennyi idő után már nem is zavart, annyira, hogy egy szál boxerben voltam. Felvettem a nadrágomat a földről és belebújtam.

-Nekem most mennem kell.-mondta közben felkapta a telefonját és a táskáját. Az ajtóból még visszapillantott.-Ott a szekrényben vannak DVD-k nézz, amit akarsz.-mondta és becsukta maga mögött az ajtót. A zár kattant pár perc múlva pedig a motor hangja ütötte meg a fülem, ami egyre halkabb lett. Gondoltam ha már itt vagyok és nem csinálhatok semmit valamivel el kell töltenem az időt, hogy gyorsabban teljen. Odamentem a kis szekrényhez, amire mutatott és kivettem egy filmet, aminek a címe ,,Minden kút Rómába vezet'' Beraktam a lejátszóba és letelepedtem a kanapéra.

~Kicsit késve, de megjött a 6.fejezet. Őszintén szólva ezzel a résszel egyáltalán nem vagyok megelégedve, de remélem azért olvasható lett. Köszönöm az előző részhez a komikat és a majdnem 900 oldalmegjelenítést. A kövi részt már kicsit hamarabb hozom. További szép nyarat mindenkinek.Xx~