7.fejezet A múlt árnya*

April szemszöge*

Mikor haza értem csodálatos látvány fogadott. Niall édesen szunyókált a kanapén, a lejátszóban pedig az egyik kedvenc filmem ment. Mivel olyan aranyosan aludt nem akartam felébreszteni, ezért betakartam megsimogattam az arcát és felmentem a szobámba. Ezután a fárasztó nap után nagy szükségem volt egy forró fürdőre. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a csapot. Tele engedtem a fürdőkádat, levetkőztem és beleültem. 20 percig ha ülhettem benne, aztán nagy nehezen kikászálódtam. Megtörölköztem és felvettem egy kényelmes trikót és egy rövidnadrágot. A hajamat felkötöttem, gyorsan fogat mostam és a ruháimat bedobtam a szennyesbe. A telefonomat nyomkodva kiléptem a fürdőből és egy ismerős hang megütötte a fülem.

-Hiányoztam, édes?-kérdezte, amitől egyszerre futott át rajtam a félelem és az undor.

-Te meg mi a frászt keresel itt? Hogy jutottál be?

-Nem is örülsz, hogy itt vagyok??

-De...marhára-válaszoltam gúnyosan.

-Jajj ne légy ilyen cica...Tudom, hogy még mindig engem akarsz.-válaszolta és egyre közelebb lépett.

-Ne gyere közelebb különben...

-Különben mi?? Nem kell adnod itt az ártatlant és jobb ha nem ellenkezel.-ekkor már teljesen közel jött és testével neki nyomott a falnak. Próbáltam minél jobban elhúzni magam tőle,de a fal és a kezei, amivel a fejem mellett támaszkodott fogva tartottak. Először még álltam szúrós pillantását, de aztán eszembe jutott, hogy mit tett velem.''Soha többé nem akarom azt átélni.Soha!'' Erre visszagondolva teljesen elgyengültem, de nem akartam, hogy észrevegye, ezért visszatartottam előtörekvő könnyeimet. Teljesen közel hajolt és megcsókolt. 

-Undorító vagy.-mondtam és leköptem.Ettől csak még idegesebb lett. Elrántott a faltól és lelökött az ágyra.

-Jól van...ha durván szeretnéd durva leszek.-mondta és levette a pólóját. Míg a fehér ruhadarabbal küszködött gyorsan felpattantam az ágyról és megpróbáltam kiszaladni, de egy hirtelen mozdulattal elkapta a csuklóm és a falnak lökött. A hátam erre a mozdulatra egy reccsenő hangot adott és olyan érzésem lett mintha kést szúrtak volna belém. A fájdalomtól kiszökött egy könnycsepp a szememből.

-Kérleek...-motyogtam halkan és a könnyeim egyre csak elhomályosították látásom.

-Így majd megtanulod, hogy engedelmeskedj nekem.-mondta és tiszta erejével beleütött a falba. Keze csak pár centire suhant el a fejem mellett, ettől a mozdulattól az egész testem remegni kezdett. Hirtelen és durván megcsókolt. Átkarolta a derekamat és ismét elhúzott a faltól. Rálökött az ágyra és fölém hajolt.

-Innen már nincs ki út!-mondta és megharapta alsó ajkamat. Szemeimet összeszorítottam és csak tűrtem a cselekedeteit. Minden egyes mozdulatától kirázott a hideg és a gyomrom görcsbe szorult, de nem tehettem semmit sokkal erősebb volt, mint Én, nincs esélyem ellene. Minden mozdulata egyre fájdalmasabb lett számomra. Számat csókolgatta és haladt egyre lejjebb, mikor a nyakamhoz ért megharapta és elkezdte szívni. A fájdalomtól felsikoltottam.

-Ennyire élvezed?-kérdezte gúnyos mosollyal az arcán. Így, hogy már teste nem tartott teljesen fogva, összeszedtem minden erőm és pofán vágtam. Az ütésem erejétől elfordította a fejét, mikor visszafordult a szemei sokkal sötétebbek lettek és az érintése még az eddiginél is durvább. A pillantásából tudtam mire készül, miután ez a gondolat átfutott az agyamon a keze már lendült is és teljes erővel az arcomnak csapódott.Az ütés erejétől az állkapcsom reccsent egyet a szám pedig felrepedt.

-Te akartad. Ha nem viselkedsz kénytelen vagyok más eszközökhöz folyamodni...

Niall szemszöge*

Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy már beesteledett,de én még mindig a kanapén fekszem, most már betakarva. 

-April biztos már hazaért.-mondtam ki hangosan a gondolataim. Rápillantottam a nappaliban lévő órára, ami 23:54-et mutatott. Körbenéztem és gondoltam felmegyek a ''szobámba'' lefeküdni, de mikor vizsgáltam a környezetem észrevettem, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva áll. Kicsit furcsálltam,de kit érdekel? Szabad utam van...Végre. Csillant fel a szemem és már gyors léptekkel mentem az ajtó felé, de egy sikolyt hallottam az emeletről. Kíváncsi lettem volna mi az, de ha most a kíváncsiság vezérel nem olyan biztos a haza jutásom. Már a kilincset fogva álltam és egyre gyorsabban kapkodtam a fejem a kijárat és a lépcső felé...''Menned kell Horan! Nem maradhatsz itt tovább!!---Meg kell nézned mi az? Lehet, hogy April bajban van. Hisz megmentette az életed!---Ja, de nem kellett volna megmentenie,ha nem rabolja el!'' Harcoltak a kis hangok a fejemben Én pedig még mindig tehetetlenül álltam az ajtóban...

~Hahiii! Itt is az új rész. Remélem tetszett. Nagyon szépen köszönöm, azt a sok komit az előző részhez. Remélem ehhez a részhez is jön pár. Hálás vagyok a rendszeres komizóknak és nagyon örülök, hogy elmondják a véleményüket a részekről, de örülnék ha más is tudtomra adná a véleményét egy komment formájában. Hamarosan hozom a kövi részt.Xx~