5.fejezet Deja Vu*

 

April szemszöge*

Épp az árvaházból kocsikáztam haza és kicsit elgondolkodva bámultam kifelé, amikor valami nekicsapódott az autónak. Hirtelen lefékeztem és gyorsan kiszálltam a járműből. Amikor megláttam, hogy mi vagyis inkább KI fekszik a az autó előtt a földön eszméletlenül, majdnem sokkot kaptam. Gyorsan odarohantam hozzá és letérdeltem mellé. A vállánál kicsit megráztam és a nevét mondogattam hátha felébred,de nem reagált. Már a két nagyokos is odaért az autóhoz. A térdükre támaszkodva és lihegve bámultak rám és a földön fekvő eszméletlen fiúra.

-Hát már ennyit sem lehet rátok bízni??-kérdeztem hangosan és határozottan, de, ahogy újra a földön fekvő fiúra emeltem a tekintetem a hangom elcsuklott.

-Mi észre sem vettük, hogy elszökött.

-Akkor mire figyeltetek?? A hűtőm kitakarítására? Niall-re biztos, hogy nem, mert akkor nem feküdne itt.

-Sajnáljuk! Legközelebb vigyázunk.-mondta Jack.
-Csak van egy kis bökkenő...nincs legközelebb! Ki vagytok rúgva! Jahh és ne gondoljátok, hogy ilyen könnyen megúsztátok!
-De April...
-Nincs:De April! Végeztem veletek...és most menjetek!!!-mondtam nekik. Ők pedig ott hagytak Niall-el. Először még csak tehetetlenül bámultam, nem tudtam mit tegyek. Még egyszer végignéztem élettelennek tűnő testén, aztán pedig felálltam. Kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját és visszamentem Niall-höz. Nagy nehezen elcipeltem az autóig és befektettem a hátsó ülésre. Becsuktam az ajtót átmentem a vezető oldalra és beszálltam. 5 perc sem telt bele már otthon is voltunk. Az autónál tett műveleteket újra megismételtem, ha bár ez azért nagyobb távolság volt és, azért Niall kb. 70 kilós testét nem olyan egyszerű cipelni, főleg az én alkatomnak. Fél órás küszködés után sikeresen lefektettem a kanapéra. Gyorsan hoztam egy kis vizes ruhát, amivel letörölgettem Niall arcáról a rászáradt vért. Az arca tele volt kisebb nagyobb sebekkel, amiket óvatosan letisztogattam. A nagyobb sebeket ragtapasszal leragasztottam a kisebb sebek pedig majd maguktól begyógyulnak. Miután lekezeltem a sebeit, azután csak figyeltem az arcát, ami még kis zúzódásokkal és sebekkel is gyönyörű. Szőke haja kissé kócosan omlott homlokára, duzzadt  rózsaszín ajkai kissé szétnyíltak, hosszú szempillái édesen pihentek a szeme alatti kis részen. Ahogy ártatlanul és kiszolgáltatottan feküdt a kanapén, olyan volt, mint egy angyal.

Niall szemszöge*

Már kezdtem észlelni a külvilágot. Éreztem, hogy valami puhán fekszem. Minden porcikámat átjárta az égető fájdalom, alig bírtam megmozdulni és úgy éreztem, hogy ha valaki hozzám érne darabokra törnék a fájdalomtól.A szemeimet nehézkesen, de ki tudtam nyitni és mikor megláttam az ismerős környezetet hirtelen lecsuktam.A kezem lassan a szememhez emeltem és megdörzsöltem, hát ha rosszul láttam. Újra kinyitottam a szemem, de sajnos az előbb nem láttam rosszul. Teljesen ''deja vu'' érzésem lett. ''Hogyan kerültem újra ide?'' Gondolataimat egy lágy simogatás szakította félbe...amikor az arcomon simított végig teljesen úgy éreztem, mintha ezzel elakarná tüntetni a szabadulásom alatt szerzett sebeimet. Az érintése, mintha elfeledtette volna velem minden problémám.Egész testemet átjárta egy bizsergető érzés, amit idáig még egyszer sem tapasztaltam. Miután elemelte puha kezét az arcomról újra éreztem a fájdalmat és most mintha erősebb lenne, mint mielőtt hozzám ért. Oldalra fordítottam a tekintetem, mellettem pedig a hosszú barna hajú lány ült, aki kétségbeesetten bámult. Megpróbáltam felülni, hogy úgy is szemügyre vegyem a helyzetem.

-Ne! Maradj csak nyugodtan...Ne félj.-mondta April lágy, simogató hangon.Most más volt...teljesen más. A hangjában éreztem az aggodalmat és a törődést, ami most nagyon megnyugtatott. Már nem féltem, annyira, mint, amikor először kerültem ide. Mintha valami változott volna, nem tudom mi, de változott...Kíváncsi pillantását éreztem magamon, de nem mert megszólalni csak aggodalmas arccal bámult rám.
-H-hogy vagy??-kérdezte végül, de még így is elég félénken.
-Voltam már jobban is.-válaszoltam.
-É-én s...-fejezte volna be, de megcsörrent a telefonja...

~Itt az új rész, remélem nem okoztam csalódást senkinek.Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni. Sajnos a kövi résszel is csúszni fogok kicsit de megpróbálom minél hamarabb. Köszönöm a 8 feliratkozót és a kommenteket.Xx~