14.fejezet Ki ez a lány?*

Niall szemszöge*

Reggel kissé kómásan ébredtem April ágyában, ugyanis tegnap sokáig beszélgettünk és nem engedte,hogy hazamenjek. Ahogy kinyitottam a szemem észrevettem, hogy April már nincs mellettem.Előkotortam a telefonom és megnéztem az időt, 9:34. Haza kellene mennem a többiek már biztos aggódnak. Összeszedtem a cuccaimat és lesétáltam a nappaliba,de nem volt lent senki.Elindultam a konyha irányába, gondoltam ott van hisz isteni illatok áradtak ki onnan,de ott sem volt. Körül néztem és sehol nem találtam,de aztán láttam,hogy nyitva van a kert felé nyíló ajtó. Odasétáltam és kinéztem. Az egyik tölgyfára függesztett kis hintán üldögélt.

-Jó reggelt.-szóltam oda neki és elindultam felé.

-Neked is.-mosolygott rám.

-Úgy látszik már sokkal jobban vagy.

-Igen, és köszönöm a tegnapit.

-Ugyan...Nincs mit.

-De, hisz nem sok embernek lenne türelme végig hallgatni a nyavalygásomat.

-April ez nem nyavalygás! Ez az életed és a problémáid és minden embernek könnyebb ha kibeszélheti őket.

-Igaz, tényleg megkönnyebbültem, de akkor legközelebb Te jössz.-mosolygott még mindig. Olyan jó volt így látni. Mióta ''ismerem'' azóta egyszer sem láttam ilyen boldognak.

-Rendben.-viszonoztam mosolyát.-De nekem már mennem kell, a többiek biztos aggódnak miattam.

-Oh,de kááár. Azt hittem itt maradsz reggelizni, akkor most dobhatom ki azt a rengeteg palacsintát.

-Háát talán egy reggeli belefér.-a válaszomon elnevette magát és elindultunk befelé.

-Ülj csak le mindjárt hozom.

-Ne segítsek?

-Nem kell köszi, megoldom. Nyugodtan ülj le.-Én leültem és két perc múlva már hozta is a reggelit.

-Finomnak tűnik.

-Az is.

-Oh milyen magabiztos a szakácsnő.-viccelődtem és elkezdtem enni.-Ez valami eszméletlen.

-Azért ne túlozz.

-Nem túlzok, sőt.-mindketten megreggeliztünk,de nekem már tényleg indulnom kellett.-Köszönöm ezt az isteni reggelit,de most már indulnom kell.

-Rendben.-álltunk fel mindketten az asztaltól és kikísért az ajtóig.

-Ugye még találkozunk?-kérdeztem reménykedve.

-Tudod hol lakom, bármikor jöhetsz. De azért megadom a számom és hívj fel mielőtt jönnél.-odaadtam a telefonom és bepötyögte a számát.-Én is elkérhetem a Tiéd?-kérdezte. Hirtelen lefagytam és nem tudtam mit válaszoljak. Percekig csak álltam ott,mint egy hülye gyerek és nem szóltam egy szót sem.-Értem Én...Nem bízol bennem és azt hiszed, hogy bárkinek is kiadnám a számod.

-Nem...Én csak.

-Ne magyarázkodj...Megértem.

-Akkor majd hívlak, Szia.

-Szia.-mosolygott. Beszálltam a kocsimba és 30 percen belül otthon is voltam. Leparkoltam az autót és akarva,akaratlanul is mosolyogva léptem be a házba.

-Hol voltál?

-Aggódtunk érted.

-Miért nem hívtál?-jöttek sorba az aggodalmas mondatok.

-Nektek is jó reggelt, és semmi bajom, mint látjátok élek és virulok.

-Hát azt látjuk,de nem csak mi, hanem a fél világ.-mondta Louis.

-Hogy mi? Miről beszélsz?

-Erről.- és elém dobtak egy újságot,ahol April-lel vagyok épp a Nando's bejáratánál.''De ez nem lehet hisz egy fotóst sem láttam'' -Ki ez a lány,Niall?-''Most aztán nyakig benne vagyok, de mégis mit mondjak? Mondjam,hogy csak egy rajongó, vagy csak egy lány,akinek kinyitottam az ajtót? Vagy áruljam el az igazat? De az nem lehet. Biztos, hogy nem értenének meg...Nagyfőnök most segíts!'' Gondoltam magamban. Felnéztem és vártam volna valami jelet,de semmi.''Mit is vártam? Hisz ez nem egy film, ahol jön egy villámcsapás vagy valami furcsa dolog. Ébresztő Horan ez a valóság!''-Niall?!

-Igen?

-Ki ez a lány?

-Hát...ööö...csak egy lány,akinek kinyitottam az ajtót.-dadogtam.

-Hát ezt nem hiszem el.-kelt ki magából Harry. Hirtelen azt hittem,hogy a válaszomat nem hiszi el,de szerencsére mindenki elhitte.-Már megint kavarnak, annyira idegesítőek. Miért nem bírnak minket békén hagyni?

-Nyugi Harry! Ha engem nem zavar, Téged se zavarjon.

-De hát, ha itt pletykálnak össze-vissza, és összehoznak minden jött-ment emberrel.-itt hirtelen Harry-re kaptam a tekintetem és majdnem mondtam valamit,de végül türtőztettem magam.

-Tudom mi az igazság szóval ezért nem hagyom, hogy ilyen ostoba cikkek felidegesítsenek.

-Niall beszélhetnénk egy kicsit.-nézett rám sejtelmes tekintettel Liam.

-Persze.-mondtam és elindultunk a kertbe. Mindketten leültünk egy-egy székre és figyelemmel néztem Liam-re.

-Ugye ismered?

-Kit is?

-Azt a lányt...és ne próbáld tagadni. Láttam, hogy néztél mikor Harry róla beszélt.-Hát igen, Liam mindig átlátott rajtam. Neki sosem tudtam hazudni.

-Nah jó az az igazság, hogy tényleg ismerem, de nincs köztünk semmi csak barátok vagyunk...azt hiszem.

-Hogy érted, hogy ''azt hiszem''?

-Hát nem rég óta ismerem, de szerintem jó ember és jó barátok lehetünk.

-Ennek örülök, és úgy látom jó hatással van rád.

-Ezt meg hogy érted?

-Mosolyogva léptél be az ajtón és most is, ahogy róla beszélsz...ebből talán több is lehet, mint barátság.

-Oh ne hülyéskedj...Ő biztos, hogy nem néz rám Úgy.

-Oké Te tudod.-mondta és már indult is volna be.

-Liam kérhetek valamit?

-Nem mondom el senkinek.-válaszolta, mintha csak a fejembe látna.

-Kössz haver...

~Hát itt az új rész.Remélem tetszett...Nagyon szépen köszönöm a feliratkozókat,komikat és a rengeteg oldalmegjelenítést, meg persze a díjat! Ez hihetetlen számomra, hogy ilyen rövid idő alatt már ide jutottunk. Még egyszer köszönöm és nem sokára kövi rész.Xx~