10.fejezet Molly*

April szemszöge*

...Igen a pengém. Már nagyon rég használtam.Anyuék halála után hónapokig vagdostam magam...rendszeresen. Ez mindig megnyugtató érzés volt számomra. Ahogy az éles pengét végig húzom a bőrömön ezzel mélyen belevágva a karomba, aztán pedig figyelni ahogy a vér kiszökik a vágásból és kis patak szerűen lefolyik a kezemről. Igen ez számomra megnyugtató...Érezni, hogy fáj. Ezzel, mintha visszaadnám az emberek helyett a fájdalmat, amit nekik okoztam. Mindegyik vágásnak van egy kisebb ''története'' vagy oka. Bár a karomon már nem látszódnak, hisz 2-3 évvel ezelőtt okoztam utoljára fájdalmas megkönnyebbülést magamnak. Talán most jött el az ideje, hogy újra könnyítsek magamon...vagy talán mégsem.

Gondolataimat félbe szakította az, hogy észrevettem egy ismerős kulcsot a fiókban. A pálya kulcsát. Nem tudom, hogy mit keres itt a fiókban de talán ez egy jel. A vágásokon kívül ez az egyetlen dolog, ami ilyen helyzetben segíteni szokott rajtam. Megfogtam a kulcsokat, beszálltam az autómba és elindultam a verseny pálya felé. Este 11 óra van így nincs kint senki. Leparkoltam a kocsimmal és odasétáltam a kapuhoz. Belehelyeztem a zárba a már kicsit rozsdás kulcsot és óvatosan elfordítottam. A kapu egy halk nyikorgó hanggal kinyílt Én pedig lassan besétáltam. Ismertem a járást így egyből határozott céllal indultam el a kedvenc autóm garázsa felé. Felnyitottam a garázs ajtót és ott állt az Én szépségem, érintetlen állapotban. Az én kis sárga színű Lamborghini-m, Molly. Igen elneveztem a kocsit, de Ő számomra nem csak egy autó. Olyan, mintha a legjobb barátom lenne. Tudom elég furcsa, hisz mások a kutyájuk iránt érzik ezt Én viszont a kocsim iránt.Ha tudna beszélni, annyi mindent mondana. 15 évesen próbáltam ki először és benne tanultam meg vezetni. Ha bármi problémám volt a suliban, a fiúkkal vagy a barátokkal (habár az utóbbi kettőből nem sok volt,sőt) csak kijöttem ide, beszálltam és abban a pillanatban mintha minden gondom eltűnt volna. Anyu ezt egy ideig furcsállta és ellenezte is, hogy így próbáltam megoldani a problémákat, de beletörődött és rám hagyta. Újra itt vagyok és csak arra várok, hogy eltudjam felejteni a problémáimat, a fájdalmaimat, de, ami a legfontosabb Niall-t...De sajnos nem hiszem, hogy egy kis kocsikázás eltudná feledtetni velem Őt, hisz már az emlékeim egy része. 

Leakasztottam a fali kulcs tartóról a kulcsokat és beszálltam. Erősen megmarkoltam a kormányt és mélyen beszívtam a bőr ülések szaga által beterített illatot. Behelyeztem a kulcsot és óvatosan beindítottam. A motor hangosan felbőgött Én pedig egy kis gázt adtam. Lassan kitolattam a garázsból és ráhajtottam a pálya részre. Rajt vonalnál lelassítottam és odaképzeltem, hogy a lámpa pirosról sárgára vált majd zöldre és hirtelen elindultam. Az elején még csak 80-nal mentem,de egyre jobban érezni akartam, ahogy az adrenalin fel megy bennem. A sebességmérő már 160-at mutatott Én pedig már kezdtem érezni a megkönnyebbültséget. A szívverésem hirtelen az egekbe ugrott és csak az autóra és az útra figyeltem. 260km/h-s sebességgel róttam a köröket, aztán hirtelen lefékeztem pördültem egyet a kéziféket gyorsan lenyomtam és már meg is álltam. Hát igen a mestertől tanultam, Greg bácsitól. Övé ez az egész. Ő is üzletember, mint apu. Csak apuval ellentétben Ő a ''sötét'' oldalon. Sokan azt hiszik, hogy London-nak nincs sötét, zűrös oldala, pedig igen is van. London nem csak a Big Ben-ről, a királyi palotáról, a nevezetességekről és a sztárokról neves, ezek csak a nappali dolgok. Ha eljön az éjszaka minden megváltozik. A barátságos és szeretnivaló város megtelik drogos, piás, bulizós fiatalokkal,akik másnapra mindent elfelejtenek, ami az előző este történt. A nagybátyám az éjszakai London ''királya'' ha lehet ezt mondani. Több éjszakai bárt is üzemel és,ami mára már a buli elengedhetetlen eszköze a drog, ezzel kereskedik, persze csak óvatosan, és kis mennyiségben, hogy ne bukjon le. De erre nagyon kevés esély van, mert nagyon okos és mindent úgy irányít, hogy az jó legyen.Volt idő, hogy Én is, azok közé a fiatalok közé tartoztam, de már megváltoztam és soha többé nem akarok közéjük visszakerülni. De soha ne mondd, hogy Soha...

~Haliii! Ez a rész picit uncsibb lett, de kell pár elgondolkozós rész is. Kicsit el vagyok szomorodva hisz egyre kevesebb komit kapok a részekhez.:/ Már nem tetszik a történet vagy valamit elrontottam?? Nem értem az okát, de mindegy. Nem sokára hozom a kövi részt.Xx~