21.fejezet Az ellentétek vonzzák egymást,nem?*

April szemszöge*

A Pattie-vel való beszélgetésünk után már teljesen elment a kedvem ettől az ismerkedősditől. Mellesleg az érzéseimet és a gondolataimat teljesen felkavarta, hisz eddig biztos voltam az érzéseimben,de most teljesen elbizonytalanodtam. Talán ez csak egy újabb hiba, amit elkövetni készülök? Már a hozzá állásom negatív, hisz úgy gondoltam csak sodródom azzal a bizonyos árral és majd meglátjuk mi lesz. A végén talán még jól is elsülhet, vagy mégsem? Hisz Justin aranyos és kedves...de lehet, hogy Pattie-nek igaza van és nem vagyunk egymáshoz valók.Talán most követem el életem egyik legnagyobb hibáját,de úgy érzem meg kell tennem. Sokan mondják, hogy az élet hibák sorozata és ahhoz,hogy boldogok legyünk rengeteg hibát kell elkövetnünk. Talán ezzel a hibával mindketten közelebb kerülünk az igazi boldogsághoz.

-Justin.-sétáltam oda hozzá.

-Igen?!-hagyta abba a játszadozást a testvéreivel és elindult felém.

-Szeretnék veled beszélni, de talán odabent jobb lenne.

-Hát ez nem hangzik valami jól. Minden rendben?-sétáltunk be a nappaliba és leültünk a kanapéra.

-Tudod, gondolkodtam...kettőnkről.-hajtottam le a fejem. Nem voltam képes belenézni azokba a csillogó, mogyoróbarna szemekbe.-És arra jutottam,hogy az lenne a legjobb ha szakítanánk.

-Micsoda? Hisz olyan jól meg vagyunk. 

-Tudom, de nekem egy kis időre van szükségem, hogy tisztázzam az érzéseim.

-April.-majdnem suttogva ejtette ki a nevem és a kezével felemelte a fejem,hogy a szemembe nézhessen. Bár ne tette volna!

-Sajnálom.-folyt le egy könnycsepp az arcomon, amin meglepődtem, mivel nem nagyon szoktam sírni, főleg mások előtt nem. Ez csak egy hirtelen jött könnycsepp volt és elég rövid életű is.

-De nem lehet ilyen könnyen vége. Esélyt sem adsz kettőnknek? A kapcsolatunknak?-közel hajoltam, megpusziltam az arcát, felálltam és kisétáltam az ajtón. Furcsa, de mintha ezzel a lépéssel kicsit megkönnyebbültem volna. Előkaptam a mobilom a zsebemből és megkerestem azt a személyt,akire most tényleg szükségem volt. Úgy érzem csak rá számíthatok ilyen helyzetekben. Ő az egyetlen barátom.

-Szia Niall, April vagyok. Tudnánk most találkozni

-Persze. Hol?

-Gyere a Justin-ékhoz legközelebbi Starbucks-ba.

-Rendben 10 perc és ott vagyok.-Bontottam a vonalat és Én is elindultam a megbeszélt helyre. Mikor odaértem Niall már várt rám.

-Szia. Valami gond van,hogy ilyen sürgősen találkoznunk kellett?

-Szia!-öleltem át és percekig el sem engedtem. Olyan megnyugtató volt a közelsége. Elengedtem és mindketten helyet foglaltunk az egyik asztalnál. Leadtuk a rendelésünket és megvártuk még kihozzák.

-Még nem válaszoltál az előző kérdésemre.

-Semmi baj, csak szerettem volna találkozni a legjobb barátommal. Már ez is baj?

-Nem,de látom rajtad, hogy valami nincs rendben.

-Nem, igazából eddig nem volt rendben semmi. -mosolyogtam,hogy meggyőzzem tényleg jól vagyok.

-Mi történt?-nézett rám sejtelmesen.

-Szakítottunk Justin-nal.

-Miért?

-Hát most vettem észre, hogy bennünk igazából nincs semmi közös és nem illünk egymáshoz.

-De hát az ellentétek vonzzák egymást, nem?

-Úgy látszik ebben az esetben nem.

-Sajnálom.

-Igazából Én is, nem kellett volna ennyire elsietnünk a dolgokat. De hát ez van.-sóhajtottam egy nagyot.-És, amúgy veled mi újság?

-Háááát-húzta el feltűnően az á betűt és elmosolyodott egy kicsit.

-Lány van a dologban?-mosolyodtam el és elkezdtem húzogatni a szemöldököm.

-Talán.

-Jajj ne húzd már az agyam. Ki az? Hogy hívják? Hol találkoztatok? És Én miért csak most tudom meg?-kérdeztem tetetett felháborodással.

-Ally-nek hívják. 19 éves,Harry mutatta be nekem pár napja, de amúgy még semmi komoly. Talán nem is lesz belőle semmi. Mondjuk holnap este elmegyünk vacsorázni.

-Ez szuper, remélem neked azért jobban fog elsülni, mint nekem.-válaszoltam mosolyogva,de belül valami teljesen ismeretlen dolgot éreztem. Mintha féltékeny lennék, csak nem tudom mire. Talán Ally-re? Hisz nem is ismerem. Vagy arra,hogy Niall-nek összejöhet, az, ami nekem nem sikerült? Milyen barát az ilyen, aki féltékeny a másikra? Most együtt kéne örülnöm Niall-el,de mégsem megy. Szörnyű barát vagyok...-De a mai napod szabad,ugye?

-Igen, miért?

-Akkor most Én viszlek el valahova.-mosolyodtam el és egy hirtelen lendülettel felpattantam a székről és kézen fogva Niall-t, ''kirángattam'' a kávézóból.

~Hahhi! Talán kicsit összecsapott rész lett,de próbáltam sietni vele és nem is így indult eredetileg,de hát ez lett belőle. Remélem azért így is tetszik! Elég rövid életű kapcsolatuk volt,de ennek a lépésnek pár rész múlva komoly következményei is lehetnek.Köszönöm az újabb feliratkozót és a komikat! #lovemyreaders Hétvégén új rész!!Xx~