19.fejezet Ismeretlen ismerős*

April szemszöge*

-Nekem most mennem kell, sziasztok.-állt fel Harry a kanapéról, Én pedig követtem, hogy kikísérjem.-Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, és a reggeli dolog miatt is.

-Már jó párszor bocsánatot kértél és Én még mindig csak azt mondom, hogy borítsunk rá fátylat. Mindenki hoz néha rossz döntéseket.-mosolyogtam rá, és az aggodalmas arckifejezése megkönnyebbülté vált. Még megöleltem, aztán kiment az ajtón Én pedig visszamentem Niall-höz.

-Amúgy hánykor kezdődik a koncert?

-Nem tudom, Justin csak, annyit mondott,hogy 7-re jön értem a kocsi.

-Már 6 óra 10 van.

-Jesszus tényleg.-eszméltem fel mikor megpillantottam az időt. Hirtelen azt sem tudtam merre vagyok arccal és esze-veszetten elkezdtem rohangálni. Egyszerre akartam mindent elkezdeni.

-Héé-hé nyugi April.-állt elém Niall és megfogta a vállam.-Csak nyugodtan. Időben kész leszel. Menj a fürdőbe készülődni,addig kiveszek neked valami viselhető ruhát a szekrényből.-Gyorsan felszaladtam a fürdőbe. Két perc alatt lezuhanyoztam, a hajamat már nem volt idő megmosni, amúgy is benne maradtak a tegnap göndör tincsek,de azért összefogtam egy laza kontyba . Halvány sminket raktam fel és kimentem a szobába. Niall büszke mosollyal átadta a kiválasztott ruhadarabokat. Beszaladtam a fürdőbe és gyorsan magamra kaptam a fekete, fehér keresztes farmer rövidnadrágot egy fehér bő trikót és a rövid nadrághoz illő farmermellényt. Kiléptem, Niall pedig épp az ágyon telefonozott,de mikor észre vette, hogy kijöttem elégedetten nézett rajtam végig.

-Csodásan nézel ki!

-Ezt csak,azért mondod, mert Te választottad a ruhát.

-Az lehet.-jelentette ki könnyedén.Csodálkozva néztem rá és hirtelen ráugrottam az ágyra és elkezdtem egy párnával ütögetni, de Ő erősebb volt, ezért a pár perces számomra kedvező ''harcunk'' helyzete megfordult és alulra kerültem. Már mindketten kifáradva lihegtünk és Niall még mindig felettem támaszkodott.-Tényleg csodás vagy.-mondta és gyönyörű kék tekintete az enyémre szegeződött. Pár pillanatig csak támaszkodott felettem, olyan meghitt és kedves percek voltak ezek,de persze egy duda szó tönkre is tette.

-Azt hiszem mennem kell.-mindketten zavartan álltunk fel az ágyról és lesétáltunk az emeltről. Közben megigazítottam a hajam és felvettem az imádott fehér Converse-emet. Niall is felkapta a dolgait és kisétált az ajtón. Az ajtóból még körülnéztem, hogy mindent lekapcsoltam-e, aztán pedig bezártam.

-Jó szórakozást a koncertre.

-Köszi.-öleltük át egymást. Kicsit zavart volt köztünk a hangulat az előző jelenet miatt,de tudom, hogy az a kis közeli helyzet egyikünk számára sem jelentett semmit. Beszálltam az autóba, üdvözöltem a sofőrt és elindultunk a koncert helyszínére. Egész úton csöndben voltunk, emiatt alig vettem észre mikor megérkeztünk. Valami kis eldugott részen parkolt le és mindketten kiszálltunk.

-Ez a hátsó bejárat, itt sokkal gyorsabban bejutunk. Elől egy örökkévalóság lenne átjutni, azon az óriási tömegen.-Én csak mosolyogva bólintottam egyet és követtem. Elsétáltunk a sietősen rohangáló emberek között és elértünk Justin öltözőjéhez.-Menj be nyugodtan, oda már nem kísérlek be. Már vár.

-Köszönöm.-mondtam és Ő már el is tűnt. Nagy levegőt vettem és benyitottam. Justin ott ült egy fotelban és a telefonját nyomogatta, hozzátenném, hogy félmeztelenül. 

-Szia, April! Azt hittem már nem is jössz.-állt fel és egy öleléssel köszöntött.

-Szia, hát csak elég nagy a tömeg az aréna előtt, ezért nehezebben tudtunk bejutni.

-Értem. Nekem most készülődnöm kell, mert mindjárt kezdődik a koncert. Te majd oldalról figyelheted az egészet és, amikor a One less lonely girl című szám következik, a szám közepén két táncos odamegy hozzád és felvezetnek a színpadra, a többit pedig majd Én irányítom.- Felkapott magára egy pólót és engem kézen fogva húzott ki az öltözőből. Megmutatta, hogy hol kell várnom, Ő pedig eltűnt, pár perc múlva már a színpadon köszöntötte a közönséget. Jó pár szám lement. Amelyiket ismertem azt néha-néha énekeltem a többit pedig csak csendben hallgattam. Amikor elkezdődött az a szám,aminél fel kell mennem a színpadra egy pasi odajött és közvetlenül a színpad mellé vezetett. Minden úgy volt,ahogy Justin mondta. Két táncos kézen fogva bekísért és Justin elindult felém. Megfogta a kezem és oda vezetett, ahhoz a kis trón szerűséghez és leültetett. Ekkor vettem csak észre milyen sok ember van a nézőtéren. Mindenki őrülten sikoltozott és ugrált. Justin fogta a kezem és énekelt, sokszor felém fordult és belenézett a szemembe,és ''flörtölt'' velem. Persze csak a szám kedvéért, így sokkal hitelesebb volt. Egyszer elengedte a kezem és elkezdett táncolni, addig volt időm egy kicsit körbe nézni. A sok táncos pár óra ugrálás után is képes volt, ugyanolyan lendülettel táncolni. Mikor végig néztem a táncosokon a szemem megakadt egy ismerős alakon, nem volt sok időm tovább vizsgálni, mivel Justin befejezte a számot és visszavezetett a színpad mögé. Még lement pár szám és a koncertnek vége lett, persze párszor még visszasikították egy-két ráadás dalra,de végül 3 után abbahagyta és végleg lesétált a színpadról.

-Gyorsan átöltözöm, és körbevezetlek, rendben?-csak bólintottam egyet és kint megvártam. 5 perc múlva lengébb ruhában sétált ki az öltözőből. 

-Indulhatunk?

-Persze.

-Bemutatlak néhány embernek,akik mindezt összehozták.-Körbevezetett, mindenkinek sorban,egyesével bemutatott. Scooter-nek,az anyukájának, az ének tanárának, a sminkeseknek, a fodrásznak és végül a táncosoknak.

-Most jönnek a srácok.-jelentette ki és odavezetett a fiú táncosokhoz. Az ismerős alak újra feltűnt és mikor odaértünk már világossá vált honnan is ismerem.

-Ő itt Brody Evans. Brody, Ő itt April Scott.-mutatott minket be egymásnak Justin, nem is sejtve, hogy ismerem.

-Szia, örülök, hogy megismertelek.-nyújtotta felém a kezét. Én értetlenül fogadtam el és kezet ráztunk. 

-Szia, Én is.-válaszoltam zavarodottan és ezt Justin is észrevette.

-April, valami gond van?-kérdezte, de Én még mindig csak Brody-t bámultam.

-Nem, semmi gond.-válaszoltam.

-Ezt fel kell vennem.-nézett Justin az épp csengő telefonjára és elsétált.

-Te, hogy kerülsz ide?-kérdezte Brody, mintha bármi köze lenne hozzá.

-Az most lényegtelen,de te, hogy kerülsz ide és miért tettél úgy, mintha nem ismernél?

-Nem tudom, hirtelen nem tudtam mit tenni, és itt senkinek nem meséltem a múltamról.

-Jó, most már mindegy. Mellesleg arról tudsz, hogy a drágalátos testvérkéd pár hónapja felkeresett, és elég emlékezetesre sikeredett a látogatása.

-Háát...öhm, mi már évek óta nem beszélünk egymással. Mint látod a karrieremet próbálom egyengetni és nincs kedvem a hülyeségeihez. Amúgy honnan ismered Bieber-t személyesen?

-Hát ez hosszú történet. Egyszer beülhetnénk valahova beszélgetni.-fejeztem be hirtelen, mert épp, akkor jött vissza Justin.

-Na, mi ez a hirtelen csend?

-Semmi, csak pont befejeztük a beszélgetést.-válaszolta Brody.

-Mindegy is. Mehetünk?-kérdezte tőlem Justin.-bólintottam és elköszöntem Brody-tól...

~Haliiiii! Szerintem ez most elég lapos lett,de remélem ennek ellenére,nektek tetszik. Eléggé lecsökkent a kommentek száma az előző fejezetnél. Az azelőtti kettőnél, annyira fellelkesedtetek, ezzel óriási örömöt okoztatok.:) Tudom,hogy suli van és tanulni kell,de ezért ne engem büntessetek, plíízz...Nem sokára kövi rész.--Remélem mindenki megtudta nézni a This Is Us-t.:) Eszméletlen film, Én imádom,<3--Xx~